Kétségbe vagyok esve. Ennyire gonosz lennék?
Egy hete meghalt valakim. Családtag volt, de nem sokat találkoztunk, egy héten egyszer, például. Nem annyira ismertük egymást, de azért beszélgettünk, meg megöleltük egymást, meg minden.
Amikor megtudtam, mi törrtént, elsírtam magam persze, de valahogy nem tudok szomorú lenni. Rettenetesen érzem magam, hogy nem gyászolok, és nem érzem magam szomorúnak. Úgy érzem elárultam őt. Miért nem vagyok szomorú? Ennyire gonosz lennék? Utálom magam emiatt.
Azért a heti egy találkozás nagyon is gyakorinak mondható.
Sokan a szüleiket meg a gyerekeiket nem látják ilyen gyakran.
Az érzéseket nem lehet irányítani, sem a gyászt, vagy a gyász hiányát.
Lehet hogy csak nem fogtad még fel, és majd a temetésen realizálódik benned hogy soha többé nem látod. De az is lehet hogy nem, azzal sincs semmi gond. Ettől nem vagy rossz ember, gonosz akkor lennél ha kárörvendenél és örülnél a halálának.
#4 nem vagyok érzéketlen, és pont ez a furcsa. Ha akár egy bogarat is eltaposok, képes vagyok elpityeredni miatta. Ha kívánnak egy fát, ugyanúgy. Mindenen meghatódom, olyanok is ami nem is megható...
Nem értem, miért nem vagyok szomorú...
Van, hogy egy idegen halala jobban megerint, es olyan is, hogy kesobb fogod fel. A szemely sem annyira kozelallo a szivedhez, vagy ebben a pillanatban elfasultabb vagy.
Nem vagy pszichopata, ne ijedj meg magadtol.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!