Mivégre küszködünk és harcolunk itt a Földön ? Ha meghalunk, úgyis elveszítünk MINDENT, a szeretteinket, barátainkat, a munkánkat, a karriert, amibe az egész életünket beleöltük.

A fájdalom jó dolog, sokat ér, mert a tartós sérüléstől véd vele a szervezet. Ha örökké maradna, na az érne fabatkát. Ugyan így az éhség is. Vagy az orgazmus. Vagy a zöld lámpa a kereszteződésben: ha örökké zöld, a másiknak örökké piros.

A napsütés. Ha csak az egyik oldalán sütne a nap örökké hatalmas viharok lennének és harmada sivatag fele meg jég lenne a bolygónak.

A fiatal kor örökké maradna, sosem lennél ivar érett és szellemileg, érzelmileg stabil.

Ha egy finom íz örökké tartana, semlegessé válna idő után.

Ha a filmben a képkocka örökké tart, azt állóképnek hívják.

Ha egy nap örökké tart, nincs értéke az időnek. Egyes dolgok azért értékesek, mert korlátozott az idejük!

Én is ezen a kérdésen járatom az agyam, ha épp elveszítem a motivációm az életben...

Semmi értelme, és sajnos pont ez az értelme: magunknak kell megadni a miértre a választ és ez a legnehezebb.

Tudattal megmagyarázni valamit, ami csak úgy van.. egyszer olvastam, hogy ez a hely maga a menyország az hogy érzel, látsz, ízlelsz. Teremtesz és tehetsz bármit, aminek hatása lesz a világban, isteni, nem? Hajrá!

Van élet a halál után!!

"12

És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.

13

Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.

14

Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba (Mennyországba).

15

De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot."

Jel. 22.

"A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál."

Jel 21.8.

Erre sokféle elméletet alkotott már az ember.

1. A földi élet egy fejlődési ciklus, és valójában a tapasztalatot visszük tovább. Minden más ehhez a tanuláshoz való kellék.

2. A földi élet egy karmikus lánc, és minden más ennek a kelléke. Ki kell belőle szabadulni.

3. A földi életnek semmi értelme nincs, véletlenül alakult ki, értelmetlen és véges. (Csak akkor minek csinálja az ilyen ember, ugye...)

Minden azon múlik, hogy van-e folytatás. Ha nincs, akkor teljesen értelmetlen az egész. Teljesen mindegy, mennyi ideig élünk, mit csinálunk alatta, élvezzük-e vagy sem. Mivel utána nem értékeli senki sem, nem emlékszik rá senki sem, gyakorlatilag mindegy, mert mindentudatlan örökkévalóságban így is, úgy is egy jelentéktelen és értelmetlen porszem.

Ha azonban van folytatás, akkor minden perc jelentősége felértékelődik.

Vannak, akik azt vallják, ez egy mással pótolhatatlan tanulási fázis. Mások szerint teszt.

Egy szubjektív vélemény a végére: számomra nehezen befogadható a tudatosság létezése, ha minden értelmetlen. Nehezen befogadható az a rendszer, ami fennáll, ha nincsen benne tudatosság. És nehezen elképzelhető az a tudatosság, amely egyszercsak megszűnik, és minden, amit addig létrehozott, a semmivé lesz.

#47

Az attól függ. Ebben a végtelen(?) rendszerben lehet a földi lét csupán egy állomás. És akkor máris van jelentősége.

Az igaz, hogy a halálod UTÁN már teljesen mindegy, milyen életet éltél, na de a halálod ELŐTT nagyon nem mindegy!

Senki nem azért küzd az életben, hogy a halála után legyen boldog, hanem még a halála előtt! :D

Választhatsz, hogy leélsz egy életet magányosan, szegényen, betegen, szerencsétlenül, aztán meghalsz és nem lesz semmid.

Vagy pedig leélsz egy életet boldogan, szeretve, szerelmesen, jólétben, aztán meghalsz és nem lesz semmid.

Akinek van egy kis esze, az a másodikat választja!