Van értelme az állandó küzdésnek az életben ? Az ember megvívja első, hatodik, huszadik, századik harcát, mire rájön, hogy igazából tök fölösleges az egész. A századik megvívott győztes harc megéri ?
Lehet, hogy valaki a századik csatáját is megnyeri az életben. A kérdés, milyen áron ?? Ha emiatt tönkremegy az idegrendszere, vagy a szíve, mert az ilyen megpróbáltatások súlyos egészségügyi problémákat okoznak.
Néha az az érzésem, hogy elég a harcból, inkább sodródni kell az árral és békében lenni.
válasza:
válasza:Mi számít nálad küzdelemnek?
Annak nincs értelme, h mindig nekem legyen igazam. De annak van, h a kihívásoktól ne futamodjak meg.
2: Szerintem egy idő után a küzdés, meg a harc is frusztráló tud lenni.
Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy milyen áron értem el ezt és ezt a dolgot.
Az ember egy idő után a harcban már nem a kalandot és a kihívást látja, hanem akadályt és frusztrációt.
Minden nap egy harc, és pl amikor a harmincadik ugyanolyan konfliktus van egy emberrel, vagy a munkahelyen a kismilliomodik probléma, akkor az ember eljut arra a szintre, hogy a tököm tele van már ezzel.
Az ember egy idő után belefárad a többi emberrel és saját magával vívott harcba. És rájön: minden hiábavaló. Ellenszélben nem lehet hugyozni...
Én úgy vagyok, hogy a sokadik kudarc, vagy felsülés után egyre kevesebb bennem a remény és egyre hiábavalóbbnak érzem az életet.
Mert mit ér az élet, ha nem boldogság ? Anélkül meg az égegyadta világon semmi értelme.
Az ember saját múltjának kudarcát, mocskát tolja maga előtt és nem szabadul tőle.
Mit ér az, ha én jó vagyok, mindenki körülöttem meg rossz ? Egyedül úgyse tudom megváltani a világot.
És eljut oda az ember, hogy talán tényleg a kötél a megoldás, mert végetvet ennek az istentelen, hosszantartó szenvedésnek.
válasza:"Kissé" negatívan állsz a dologhoz. Minden nap vannak kissebb-nagyobb csaták amiket meg kell vívni. De ezek közé nem sorolható be az, hogy beleállok a provokálókba. A konfliktusokat és efféle helyzeteket neked kell megtanulnod kezelni, szóval ajánlom, hogy olvass erről könyvet, vagy menj el egy konfliktus megelőzés-kezelés-közvetítés-tárgyalás kurzusra.
Ha nem próbálkozol akkor kudarcod se lesz, viszont sikered se. Az általad említett kudarcokból, felsülésekből meg le kell vonni a következtést és tanulni kell. Nem a világgal van a baj, csak rosszul viszonyulsz hozzá, rosszul kezeled a dolgaidat.
Szerintem változtatnod kéne, mert szépen átfog ez a szemléleted fordulni az "erkorcsosult a világ!" és "az emberiség megérett a pusztulásra!" gondolatokra, amikre allergiás vagyok. Nem a világ, meg mindenki más a szar csak azért mert egyesek nem tudnak változtatni magukon, és meg se próbálják.
válasza: válasza:Hát én két fajta értelemben küzdöttem az életemben (és még mindig két féle képpen csak az egyiknek már vége.)
Szóv az első amit te mondassz és a másim a szószoros értelmében vett csata mivel honvéd vagyok (a néhai KMZ-nél voltam) így 3-szor ki mentem Afganisztánba és ezért azt mondom megéri az átlag életben való harcba az hogy igen ezt meg ezt elértem és ez hajt tovább a valós harc pedig megkönnyebbülésel töltött el az hogy még itt vagyok szóval azt mondom igen megéri
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!