A rögeszmémmé válhatott annyira egy ember, hogy hónapok óta pánikrohamokkal, állandó szorongással, kellemetlen fizikai tünetekkel küszködöm? Úgy érzem összeroppanok ettől. Hogyan szabaduljak meg a gondolatától is?

Nem, nem unatkozom. Tegnap például túrázni voltam a családommal, imádom ezeket a közös kirándulásokat, de tudat alatt akkor is ő járt a fejemben, bármennyire is próbáltam a többiekre koncentrálni vagy a tájban gyönyörködni. Itthon is mindig próbálom valamivel elfoglalni magam, de csak rövid ideig működik, nagyon-nagyon fókuszálnom kell ahhoz valamire, hogy legalább fél-1 órára kicsit lenyugodjak.

#2-es: Nem bántott meg semmivel. Azt hiszem ez az egész az én agyam szüleménye. Vagyis akkor kezdődtek a pánikrohamok, amikor szeretett volna elhívni moziba és én tényleg el akartam volna menni, de egyszerűen istentelen szorongás kezdett eluralkodni rajtam, hogy emiatt az iskolából is többször haza kellett jönnöm, annyira rosszul lettem, felment a vérnyomásom, szédültem. Végül emiatt szakítottam meg vele a kapcsolatot, mert nem akartam, hogy az állapotom az iskola rovására menjen, hogy sokat hiányoznak, azt láttam a legjobb megoldásnak, ha megpróbálom elfelejteni, ha ilyen heves érzelmi reakciót vált ki belőlem. Még mindig bűntudatom van amiatt, hogy el sem köszöntem tőle rendesen, csak párszor utaltam rá, hogy voltak rohamaim, de a vége az lett, hogy egy szó nélkül letiltottam, mert fogalmam sem volt mit mondjak neki és azóta nem is mertem feloldani... Pedig úgy érzem, hogy valami köt hozzá. Talán nem lehetett véletlen, hogy egy Facebook csoporton belül pont egymást szemeltük ki. Élnem kellett volna a lehetőséggel, de egyszerűen nem tudtam lelkileg érzelmileg feldolgozni, kezelni ezt a helyzetet, amely a mostani állapotomig eljuttatott. Ezt már nem lehet visszacsinálni, bármennyire is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy ha feloldanám és írnék neki valami magyarázatot, hogy miért tűntem el, nem hinné nekem. Azt hinné vele volt a baj. Meg nem is hiszem, hogy képes lennék erre, már a gondolattól alig kapok levegőt. Mégis mi lehet ez? Hogy lehet ilyen megmagyarázhatatlan dolgot érezni valaki iránt, akivel csak írásban beszéltem és fényképen láttam? Komolyan nem értem ilyen hogy történhetett...