Mivégre küszködünk és harcolunk itt a Földön ? Ha meghalunk, úgyis elveszítünk MINDENT, a szeretteinket, barátainkat, a munkánkat, a karriert, amibe az egész életünket beleöltük.

Nem tudom, haver. Én szeretem a zenét, az életem része volt mindig. Eljutottam odáig egészen fiatalon, hogy játszhatok másoknak is zenét, és ezt élvezni szeretném életem végéig (vagy legalábbis amíg bele nem unok). Az, hogy mi lesz, ha majd meghalok... Kollégám idézve: "G*cit érdekli."

Elég sötét szemléletmódra vall, ha azzal foglalkozol, mit NEM fogsz tudni élvezni a halálod után, holott előtted egy egész élet, hogy élvezd.

Fura, hogy sok embert az anyagi javak idegesítik. Bár ez érthető egy ilyen materialista világban, de nekem nem ez jutna először az eszembe, ami úgy "hiányozna". Nekem jobban hiányozna a mostani személyiségem, életszemléletem, gondolataim, a kapcsolataim, az emberek akik fontosak a számomra. És mivel számomra ezek a dolgok a fontosak, ezért nem is jut eszembe az hogy mi értelme az életnek, ha egyszer úgyis meghalunk, mert szeretem az életem és próbálom élvezni minden pillanatát. Próbálok egy teljes életet kialakítani és úgy leélni azt pár évet amit itt tölthetek, hogy boldogan hagyjam itt ezt a helyet, és abban a tudatban, hogy valami maradt a személyemből itt, akár átadott tudás, egy emlék vagy bármi ami én voltam.

Az elmúlás szomorú, de ez az élet rendje, el kell fogadni és egy olyan életet alakítani, amit elégedetten hagyunk majd magunk után.

19/L