Nők! Hogyan döntenétek?
Húszas éveimben járok és keresztút előtt állok az életemben. Ha az érzelmeket kicsit félreteszem, objektíven nézve ez a két opcióm van:
Az egyik oldalon ott van egy több éves párkapcsolat, az ezzel együtt járó érzelmi és anyagi biztonság, jövendőbeli házasság, gyerekek és minden egyéb, amit a társadalom elvár. Itt elsősorban támogató feleségnek, háziasszonynak és anyának kéne lennem, és a munkám maximum amolyan hobbiként lehetne jelen az életemben. Cserébe lenne egy szép családom és nem a negyvenes éveimben kellene gyerekeket nevelnem.
A másik oldalon ott van egy nagy adag bizonytalanság mind magánéleti és érzelmi, mind anyagi szempontból. Cserébe esélyes, hogy ki tudnék teljesedni szakmailag. Sok évig tanultam és küzdöttem, és így nem menne "kukába" a sok erőfeszítés. Ekkor én lennék a karrierista nő, aki talán majd valamikor 30 felett szül, ha egyáltalán talál magának olyan partnert, akinek ez rendben van.
Ti melyiket választanátok és miért? Van itt olyan, aki hasonló helyzetben volt és később megbánta a döntését?
U.i.: Igen, tudom... Nem kell végletesnek lenni, mert mindkettő összejöhet. Nálam azonban a jelenlegi párkapcsolatom fixen véget ér, ha a második opciót választom, és szinte biztosan 30 felett leszek anya, akárhogy számolom. A párom 1-2 éven belül gyerekeket szeretne, ezért nyom ennyire a döntés súlya. Én is szeretnék, de tudom, hogy akkor sok-sok év kiesne a munkából, és elúszna az egész dolog...
Régen azt hittem simán megoldható minden egyszerre, de sok tényezővel nem számoltam...
válasza:Nálam ez a prioritásk sorrend:
A családom JELENLEG élő tagjai (párom, szüleim főleg) > tanulmányok és karrier > hobbik > bármi, literally bármi > gyerek és háztartás.
Fix, hogy nem csinálnék magamból hülyét és nem járatnám le magam a gyerek miatt. A családom fontos, ezért nem lennék mindenáron karrierista, de egy gyerek őszintén nem ér ennyit a szemembem, főleg hogy még tervről beszélünk, nem létező személyről. Anyukámhoz hasonlóan ki fogom tolni a gyerekvállalást jóval 30 fölé. Aztán ha összejön akkor, mikor én akarom, akkor összejön, ha nem, akkor úgyis boldog vagyok. De fiatalon egy olyan embernek, akinek nem a reproduktív értéke az egyetlen értéke csak átok lenne.
válasza:#18 ebből én kicsit azt érzem, hogy ez egyelőre csak a te fejedben létezik így, ilyen radikál döntésként. szerintem próbálj őszinte lenni a pároddal és hagyd hogy ő is beszálljon ebbe a sztoriba, hogy a valódi reakcióira tudj reagálni. És van olyan, hogy valaki valahogy elképzel valamit, mint ami neki a legjobb lenne, de tud alkalmaszkodni a körülményekhez ha mégesem az lesz.
lehet neki a legjobb úgy lenne, ha te otthon a gyerekkekkel, de lehet minden másnál az is jobb neki, hogy te dolgozol és együtt vagytok stb.
szóval szerintem egyelőre ezt ne ilyen végletes két pólusként kezeld. hanem kezd el elmondani neked a vágyaidat.
válasza: válasza:#23 hát szereti ha főz :D
de a lényeg az, hogy ez nem lehet így eldönteni, hogy ő kitalálja így fejben, hogy majd mit csinálna a párja, ha ezt és ezt tenné. egy csomó dolog változik menet közben az ember életében. ezek élőben dőlnek el. és szerintem nüanszokon múlhatnak. lehet hangsúlyokon, ahogy beszélni tudnak egymással.
válasza:Nyilván, de emiatt a kérdezőnek nem muszáj az egész hátralévő életét ennek szentelnie, hogy az ura elé mindig kaja kerüljön. :)
Ha a pasi is tekintettel lenne rá, nem várná el tőle ezeket a dolgokat, hanem mondaná, hogy ma én főzők.
És szerintem már pont ilyen kis dolgokból kiderül, hogy mindketten mást várnak el egy kapcsolattól. Mennyi házias nő van, aki ilyen férfit keres. És mennyi olyan férfi van, aki már nem ragaszkodik ezekhez a "nemi szerepekhez".
válasza:24-es félreértesz. A két napos nem főzés egy példa volt a sok közül. Direkt odaírtam, hogy nem fogok mindent felsorolni. Ez nem ilyen egyszeri eset, amire mindig hivatkozom, hanem általános a kapcsolatunkban.
Szerintem éppen a valós reakciói azok, amik mutatják, hogy mire vágyik. Mert elméletben mindig minden megoldható, de a gyakorlati mindennapi élet azért megmutatja milyen az ember valójában. Ő egy meglehetősen házias nőt szeretne. Mondjuk ezt többé-kevésbé el is ismeri. Otthon is ezt a modellt látta, szóval nagyon nem meglepő a dolog. Már nagyon sokszor beszéltem vele erről és ha nem akarok egy állandó veszekedésekkel tarkított életet, akkor nekem kellene eldönteni, hogy vállalom-e ezt a szerepet vagy sem.
Ezért is tettem fel az eredeti kérdést, amitől már nagyon elkanyarodtunk.
válasza:27
Ezek nem általánosan a párkapcsolatok/család hibái, hanem adott emberekéi. Ebben az esetben amit úgy állítottál be, hogy milyen xar a család, és a karrier a minden, a valós hiba az, hogy van egy kibacott lusta, elavult családmodellben hívő párod.
A megoldás, hogy elhagyod, mert ha karrier után vállalnál gyereket, akkor is ugyanez lenne, hogy nem segítene neked, de cserébe mindent elvárna.
Én itthonról is dolgozok, gyerek mellett, de párom rendkívül sokat segít, semmiben nincs hiányom, és nem érzem, hogy bármit vesztettem volna.
Ezt kívánom neked is.
válasza:Szia kérdező?
Hogy alakult azóta az életed?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!