Hogyan ne legyenek érzéseim? Hogyan nyomjak el minden vágyat azután, hogy valaki szeressen?

sajnos nagyon sok embernek vannak bántalmazó szülei. Lehet hogy nem is tudatosult az illetőben hogy anyukától jövő állandó korholás / bactatás /ellenőrzés /kioktatás /beleszólás is bántalmazás. akkor is ha fizikailag nem bántotta, és akkor is, ha a nőket úgymond nem azonosítjuk a bántalmazóval.

Ez a folytonos vegzálás, kritizálás gyerekkortól kezdve olyan szinten aláássa az ember önbizalmát, hogy felnőttként pl. ilyen kérdésekkel szembesül, mint amiket ide írtatok.

Sajnos ehhez pszichológus és terápia kell + rengeteg önálló lelki munka. Meg lehet találni a szeretetet a világban, de úgymond meg kell rá érni. Mert amíg nem tudod a szeretetet a bántalmazástól megkülönböztetni, addig biztosan nem leszel boldog.

12-es, nagyon jól megfogalmaztad. A saját példámat tudom felhozni, nekem is ilyen szüleim voltak, de egészen addig a pontig, amíg egy brutális összeroppanás után nem kerültem pszichológushoz, nem tudtam arról, hogy elhanyagoló/bántalmazó szülők mellett nőttem fel. Azt hittem, mindenkinek ilyenek a szülei, ez a normális.

Sóvárogtam valami után, de nem is tudtam, hogy milyen az önzetlen szeretet.

Valóban nem kell hatalmas traumának történnie ahhoz, hogy egy gyerekből szorongó, önbizalomhiányos felnőtt legyen. Sok kis beszólás, elutasítás, kritizálás, elhanyagolás, és már kész is a lelki roncs. És ilyenkor még a társadalommal is szembe kell nézni, mert "mégis mi a fene baja lehet, hiszen normális gyerekkora volt..., csak hisztizik, unatkozik...."