A gazdag embereknek nincsenek problémáik,teljesen tökéletes az életük soha semmit nem csinálnak csak élvezik az életet?

Nincs probléma nélküli ember.

A pénz pedig csak a problémák egy részét oldja meg. (Sok másikat meg hoz magával, egyébként.)

Hogy egy rövid történettel illusztráljam...

Cristiano Ronaldo elég gazdag, nem? Sőt, meglehetősen befolyásos is.

Az apja mégis meghalt 2004-ben, meglehetősen fiatalon az alkoholizmusa miatt.

Megmenthető lett volna? Valószínűleg igen, és Cristiano simán befektethette volna már akkor a legjobb magánklinikákra. Minden követ megmozgatott érte.

Ám az apja nem volt hajlandó erre. Tehetetlenül nézte a kis Ronaldo, ahogyan szép lassan meghal az apja.

A gazdagoknak nincsenek problémáik, és tökéletes az életük. Nem tudom, ki találta ki ezt a hülyeséget, de egészen elképesztő fantáziája lehet.

Kedves kérdező, az eddigi megnyilvánulásaid alapján egy cinikus, rosszidulatú, írigy ember lehetsz... nagyon jó kommunista lennél, Marx bácsi tanításait jó gyorsan bennyalnád. Identitás politika: azon a szűrőn keresztül nézni a világot, hogy vannak a szar, ge*i, gazdag elnyomók és a szegény, kizsigerelt elnyomottak, az egész emberi történelem igazából nem más, mint egy állandó harc a szegényebb és a gazdagabb társadalmi osztályok között. Sokan gondolták ezt így a 20. században, meg is lett az eredménye: Mao Cetung, Sztálin, Kim dinasztia, és sokan mások hagytak egy pár száz millió halottat maguk után (éhen haltak, kivégezték, munkatáborokban halálra dolgoztatták őket, megfagytak, etnikai/ideológiai tisztogatás áldozatai lettek, stb) és Hitlernél is nagyobb emberiség ellen elkövetett bűnöket. Ha tudni akarod hová tud fajulni ez a gondolkodásmód, olvasd el Alexandr Szolzsenyicin: A gulag szigetvilág című könyvét, az tökéletesen bemutatja a marxizmus igazi arcát és annak a cinikus, rosszindulatú és írigy felfogásnak a legszélsőségesebb következményeit, aminek a nyomait saját magadon is hordozod.

Igazából megértem a helyzeted. A hosszan tartó nélkülözés eléggé el tudja torzítani az ember személyiségét, lelkivilágát. Rosszindulatúvá, íriggyé, cinikussá és megkeseredetté tesz, főleg akkor, ha valaki érzékeny a külső ingerekre (értsd: amit lát/érzékel a környezetéből). Ez a felfogás viszont sajnos nem fog vezetni semmi jóra, előre legalább is biztosan nem inkább egyenes lejtő lefelé. Ez egy súlyosan téves felfogás, hogy a gazdagoknak felhőtlen az életük, meg hogy mindenki aki gazdag az automatikusan vagy örökölt, vagy szerencséje volt, vagy gerinctelen és mások hátán felkapaszkodott. Én, akiket ismerek gazdag embereket a saját környezetemben, azok mind szépen tanultak mint a kisangyal, egyetemet végeztek (állami ösztöndíjjal mert jól tanultak középiskolában, nem apuci-anyuci pénzéből és az egyetem mellett is dolgoztak) és ku*va sokat melóztak éveken keresztül, hogy eljussanak arra a szintre ahol vannak. Közben házasodtak, építkeztek, gyereket neveltek... Ha még nem túl késő (nem tudom hány éves lehetsz), javaslom Te is inkább tanulj, képezd magad olyan irányba amit szeretsz/jól tudsz csinálni és akkor majd jönnek a sikerek is. Arra nem lehet mindent fogni, hogy drága lenne tanulni, érettségiig el lehet jutni ingyen, ha azt megfelelően elvégzed akkor állami ösztöndíjjal ingyen tanulhatsz felsőoktatásban. Ez nem amerika, nem kell 10 milliókat kiperkálni egy diplomához, gyakorlatilag 0 befektetéssel lehet képzettséget szerezni. Persze diploma sem feltétlenül muszáj, nem is való mindenkinek, de egy jó szakmával is sokat lehet keresni, mert kb. már minden szakemberből hiány van az országban. A minőségi munkára mindig volt, van és lesz is kereslet, sajnos manapság már a kókler, sz*r munkára is. A nyomorból/szegénységből való kitörés egyetlen biztos módszere az a tanulás/önfejlesztés, nincs igazi alternatíva. Ehelyett sajnos sokan inkább beletörődnek a helyzetükbe, megkeserednek, alkeszok lesznek, rosszindulatúak, írigyek lesznek, tudatlanok maradnak és faék egyszerű gondolatok mentén szemlélik a világot. Hozzállás és kitartás kérdése az egész, persze nem árt ha van az embernek némi szerencséje is, illetve, hogy megfelelő elvek mentén neveljék a szülei, de nem az utóbbi 2 a legfőbb meghatározó tényezők. Még ha sz*rok a kilátások is, keresni kell a lehetőségeket és élni velük, maguktól nem fognak csak úgy szembe jönni, alaposan és kitartóan utána kell menni a dolgoknak és nem kell feladni néhány sikertelen próbálkozás után. Még 1x: megértem a gondolkodásmódodat, bele tudom képzelni magamat a helyzetedbe, de akkor sem egy egészséges életfelfogás és nem fog semmi jóra vezetni már középtávon sem, hosszú távon meg végképp...

Régen én is azt hittem, hogy a jó anyagiak mellett nincs probléma. Gondoltam ezt csóró koromban. Aztán szerencsére összeszedtem magamat és anyagilag jól vagyok.

Persze ennek előnye, hogy nincs "csekkfrász", mindent be tudok fizetni, jó körülmények között élek, nincs létbizonytalanság.

De! Az anyagiaktól nem lesz őszinte odaadó szerelmi párkapcsolatom, a jó anyagi körülmények sem állítják meg, hogy idősödjem, stb stb stb.

Aztán a jó anyagiak előteremtése legtöbbször fokozott felelősséggel és stresszel jár, amiről hajlamosak megfeledkezni sokan. Nem mindig van elég szabadidő stb.

Tehát tehetősnek/jól szituáltnak/gazdagnak lenni nem egyenlő a totális gondtalansággal.