Aki a saját nemét szereti. Ti, hogyan fogadtátok el, hogy a saját nemeteket (is) szeretitek?

Biszex vagyok. Nem fogadtam még el igazán. Olyan intim és személyes dolog, valamiért nagyon zavarba ejtő amikor erről beszélek, vagy amikor egy meleg fiú közeledik hozzám. Amikor ittas vagyok, egyáltalán nem zavar és jó érzés engedni az érzéseknek, de bőven van mit dolgozni rajta. Szóval egy nagyon nehéz dolog.

A meleg srác akivel beszéltem azt mondta, miután megtudta hogy meleg, 3 év után tudta elfogadni teljesen önmagát, és most már a környezetében mindenki tudja róla hogy az, egészséges önbizalma van.

21/F

Mindig picit másnak éreztem magam, így olyan 12-13 évesen már rájöttem. Nekem ez teljesen természetes mára hogy nem csak heterók vannak, viszont a környezetemben senki se tudja,max ha elköltöztem a párommal akkor mondom el a családnak, mert akkor nagykorú is leszek, és ha esetleg valaki megharagudna nem kellene vele veszekednem.

Viszont ha tényleg "másnak" érzed magad, akkor csak úgy lehet szerintem elmondani ha a nem elfogadó családdal nem laksz már együtt,mert lehet valaki úgy megharagszik hogy kidob a lakásból.../vagy csak én vagyok ilyen pesszimista bocs/de a legjobb ha csak akkor mondod el ha rákérdeznek. Semmi közük ahhoz hogy kibe szeretsz bele.

Amikor először láttam pornófilmet véletlen a tv-ben kb 12 évesen, azonnal feltűnt, hogy csak a férfi színész vált ki belőlem bármit is és igazából azt hittem, hogy ezzel mindenki így van kicsit. Éveken át hitegettem magam, hogy a nőkhöz vonzódom, majd lépésről lépésre haladtam az elfogadásban, hogy rendben, alapvetően a nőkhöz vonzódom, de valamennyire szexuális felizgatnak a férfiak is. Ezután jött, hogy rendben, szexuálisan ugyanúgy izgat mindkét nem, de sosem tudnék romantikusan vonzódni férfiakhoz. Azt jött, hogy mégis a férfiakhoz vonzódom jobban satöbbi satöbbi. Hosszú szenvedés volt. Konkrétan olyanokat csináltam tinédzserként, hogy két leszbikus vagy heteró film között meleg pornót néztem, hogy ténylegesn felizgaljak, majd a legvégén váltottam, vagy csak gondoltam rá, mert azt hittem, hogy ettől majd a nőkhöz is tudok vonzódni. Utólag belegondolva már viccesnek tartom a dolgot.

Kb 17-18 között lehettem amikor elfogadtam a tényt, hogy csak és kizárólag a saját nememhez vonzódom. A barátaim vagy elfogadó idegenek között teljesen jól érzem magam, egyáltalán nem titok, hogy meleg vagyok és természetesen csak önmagamat adom. A családtagjaim körül azonban a mai napig gátlásos vagyok (kivéve az egyik testvéremet). Évek óta tudják, hogy meleg vagyok, amin nagyon kiakadtak először, és bár azóta inkább jobb a viszonyunk, valahogy tabu lett a téma és sosem merül fel. Kényelmetlennek is érezném, hogy erről beszéljek velük valamiért. Lehet a mai napig tartok tőle, hogy ezzel még mindig nem barátkoztak meg, csak engem szeretnek annyira, hogy szemet hunynak felette. Igazából addig nem tervezek foglalkozni újra a témával, amíg nincs párkapcsolatom.

25/F