Egyetértetek, hogy aki nem éli meg minden napját csodaként, akkor nincs is értelme az életnek ?

Kérdező, utoljára mondom el, hogy én is a pozitív gondolkodás híve vagyok. De te nem vagy az. Te erőszakoskodsz itt. Azt csinálod, mint régen a keresztes lovagok, akik karddal, erőszakkal próbálták a keresztény vallásra áttéríteni az embereket.

Te is erőszakoskodsz, főleg ezzel a "kell" kifejezéssel!

Ki mondta, hogy boldognak kell lenni? Senki! Mindenki úgy él, ahogy akar.

Hiába is tagadod, de stílusod és mentalitásod vetekszik a hittérítőkével. Erőszakoskodsz!

Ebből látszik, hogy te egyáltalán nem vagy boldog. Pl. a jógik, a buddhisták, hogyan tanítanak? Ők holt nyugodtak, belsőleg kiegyensúlyozottak és ők nem térítgetnek, veled ellentétben. Neked nincs meg a lelki békéd!

Na, kipróbáltad már a tükörpróbát? Vagy azt se tudod, hogy mi az?

Az nem személyeskedés, ha szembesítelek a hibáiddal, mert te nem látod azokat.

A "kell" kifejezést pedig felejtsd el, ez a kényszer szava! A boldogság elérése pedig nem kényszer.

Fejezd kérlek be, ami csinálsz! Saját magadnak se teszel ezzel jót, hogy nyomod itt az erőszakos üres szavaikat, mivel mögötte nincs semmi és még hiteles se vagy!

Vádaskodhatsz itt, meg beállíthatsz mindenkit, természetesen rajtad kívül, hogy mi vagyunk a rosszak, te pedig a jó. Ez se lesz egy pozitív dolog.

Inkább nézz mélyen magadba, és gondolkodj el azon, miért viselkedsz így.

Találd meg a lelki békédet.🧘