Egyetértetek, hogy aki nem éli meg minden napját csodaként, akkor nincs is értelme az életnek ?

Kérdező, semmi baj nincs a pozitív gondolkodással, én is annak a híve vagyok, viszont te nagyon túltoltad az egészet.

Nem tudod úgy értékelni a boldogságot, ha soha nem éltél át szomorúságot, keserűséget. Egyszer mindenki elveszíti a szüleit, van, aki ennek örül, van, aki meg úgy érzi, mintha a szívét, lelkét tépték volna ki. Ez természetes dolog.

Minden pszichológus és pozitív gondolkodó is azt mondja, hogy minden életünket ért érzelmet éljük meg teljesen, ne nyomjunk el bennünk semmit.

Pl. ha elnyomod magadban a haragot, a dühöt, a stresszt, csak mert azt vallod, hogy hűű.. de pozitív vagyok, akkor előbb utóbb, a fel nem dolgozott és elnyomott érzések fel fognak emészteni, és ezek fognak téged megbetegíteni.

A rák is lelki eredetű betegség. Nem hiába hazánkban az egyik vezető halálok. Utána lehet nézni a rák kialakulásának a lelki okára. Nagyon hasznos.

Az életedet pedig szüleidnek köszönheted, nem egy természeti jelenségnek.

Az egyensúlyt kell megtalálni, és erre törekedni. Régen rossz, ha te azt hiszed, hogy csak az a jó, ha boldogságra összpontosítunk, és nem éled meg a fájdalmat, ami ér téged. Ha nem éled meg, az fog téged felemészteni.

Senki nem mondta, hogy a rosszra fókuszáljon.

Nagyon fogalomzavarban szenvedsz, ezt már az elején bizonyítottad!

A valamire fókuszálás teljesen mást jelent, mint az, hogy megéled és átéled az adott pillanatot, ami egyszeri. A valamire fókuszálás meg állandó, többszöri.