Miért ilyen igazságtalan az élet és a jó emberek kapják a nehezebb sorsot?
Tudom legtöbben azt fogják írni/gondolni, hogy erre nincs válasz, de én mégis próbálok valami elfogadható magyarázatot kapni.
Az élet igazságtalan, a jó emberek akik nem ártanak másoknak kapnak egy gyógyíthatatlan betegséget, magánéleti gondokat, elveszíti szerettél és még sorolni lehetne. A rossz aki öl,lop hazudik nem kapja meg büntetését. Ne értsetek félre nem kívánok senkinek rosszat de bosszantó.
Annyi remek embert ismerek és olyan nehéz sors jutott nekik. Nem tudom mibe higgyek már...
Én pl. magamat átlagos embernek tartom, nagy hibákat nem követtem el de mégse vagyok tökéletes, mint mindenki más. Mégis gyökeresen megváltozott az életem, gyógyíthatlan betegség nehézségek stb. Tartom magam amennyire tudom és nem is panaszkodni akarok de mindig felteszem magamnak a miért pont én? Vajon rossz ember vagyok azért kapom? Mit rontottam el stb..
Valamibe akarok kapaszkodni egy válasz amivel megnyugtatom magam, elfogadni azt, hogy nincs igazság a földön...
Ezért létezik a filozófia, mert ezeket a kérdéseket nehéz megválaszolni.
Sok élethelyzet rossz döntésekből adódik, más nehéz élethelyzetek látszólag a semmiből, igazságtalanul.
Ezt nehéz elfogadni, az egyetlen, amit az ember tehet, ha törekszik arra, hogy ami a befolyása alatt van, azért tegyen is.
Én úgy gondolom, hogy ezt abból a szempontból is meg lehetne közelíteni, hogy azok válnak jó emberré, akik sok megpróbáltatáson mentek, mennek keresztül.
Biztos, hogy nincs így az esetek 100%-ban.
Akinek világ életében csak a jóbol jutott ki, az kevésbé tudja azt értékelni, illetve "jól" viselkedni másokkal.
Akik lopnak, csalnak, hazudnak... Hát, olyat is ismerek, akinek nem volt erre úgymond oka, magától csúszott le. ,,jó dolgában nem tudta, mit csináljon" tipikus esete.
Rendben volt az élete, mégis szerencsejáték függő lett, majd lopott is miatta.
Következménye nem lett, kvázi nem pofozta meg az élet. Így nem tanulta meg értékelni továbbra sem, hogy azt kéne megbecsülnie, amije van és annak kell örülni, ami van.
ha lenne univerzális igazság ezen a bolygón, akkor az emberiség egyik fele nem lenne vallásos, a másik fele pedig nem reménykedne abban, hogy egyszer minden jóra fordul.
az élet olyan, amilyen. általában szar.
Mert az élet undorító! Szenvedés az egész,a bűnözöknek jutalom,a becsületeseknek szenvedés jár.
Ez egy vadkapitalista mosléktársadalom.
Az életünk a gyerekkorunk idejében kialakult tudat alatt rögzített világképünk által alakul életünk során. Ha ekkor egy önpusztító énkép alakult ki akkor valszeg nem túl kellemes életfog ránk várni, az ellenkező esetben az ellenkezője.
Betegségeket sokszor nem tudunk megmagyarázni mivel nem értünk mindent, de az egészen biztos, hogy oka van, még ha olyan tényezők játszanak közre amiket nem értünk.
A jó és rossz az egészen relatív, a legfontosabb talán az, hogy az ember a saját maga szemében hogyan látja önmagát, egy mások igényeit állandóan kielégítő de önmagát elhanyagoló személyként, vagy önmagát nagyra tartó és másokat tisztelő személyként.
Ez egy olyan téma amivel az ember már évezredek óta foglalkozik és még mindig van rengeteg olyan része amit nem értünk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!