Ez milyen ember? Barátomnak mondja magát, de aztán közli hogy igazságtalan az élet mert én kaptam és nem azért mert ő nem kapott, hanem mert ÉN kaptam és ő nemkapott.

Tehát az a helyzet, hopgy én egy 28 éves srác vagyok ha még mondhatok ilyet 28 évesen. Én örököltem 2 lakást és anyukám elosztotta köztem és a testvéreim közt a vagyonának egy jelentős részét amikor elvált aputól. Na most én vettem egy házat pestmegyében amit jelenleg apuval csinálunk. A barátom sokszor mondta hogy én dicsekszem vele, de amikor megkérdeztem mivel, akkor azt mondta már az is dicsekvésnek számít ha megemlítem hogy nekem van. mondom OK, de neked is van, hisz anyukád vett neked 1 lakást, vett neked egy autót és egy garázst. Erre az a válasza, hogy az enyém többet ér, mert ugyebár Budapesti / pest megyei ingatlanok. Ebben igaza is van, de én sosem kérkedtem ezzel. Viszont ami a legdurvább és most jön a lényeg:

Azt mondja nem az a baja hogy neki nincs, hanem hogy nekem van, mert szerinte egy olyan ember amilyen én vagyok nem érdemel semmit, nem szolgáltam rá, mivel ő egyetemet végzett én pedig nem. Ráadásul én kicsit infantilis vagyok, gyerekes ( nem úgy infantilis hogy a szüleimmel lakom stb és életképtelen ), nagyon szeretem a gyermeki dolgokat, megmaradt a gyermeki lelkem, szeretem a meséket és a ifjusági regényeket és játszani is szeretek. Na most szerinte ez egy undorító tulajdonság, mert egy 28 éves férfi ne nézzen meséket és EZ AZ amiért nem érdemlem meg amit az élettől kaptam.

szerintetek!

1 beteg az agya?

2 nagyon rosszindulatú?

3 pusztán nagyon irigy?

4 NEM IS A BARÁTOM?

Én mindig hívom őt, ha jön meghívom erre arra és nagyon nagy szeretettel fordulok felé. De én már megkaptam azt is hogy egyenesen undorító a személyem, mivel gyermeki dolgaim vannak.