Mi baja van az olyan embereknek, akik nem beszélnek senkivel?

Én se szoktam, ha mondjuk órán vagyok. Arra figyelek, amit előadnak, szünetben pedig magamra (vagy ha hosszabb, akkor előveszek egy jó könyvet).

Szoktam beszélgetni, de tényleg csak akkor, ha érdekel a téma vagy az adott személy, a semmiről, csak hogy épp csend ne legyen, nem.

egy autista lány

Gimiben egyetlen egy emberrel beszéltem, rajta kívül senki mással. Egyszerűen nem érdekelt a többi osztálytársam. Semmi közös nem volt bennünk, semmi közös téma, semmi közös hobbi... most beszéljek arról, hogy milyen szép az idő? Én az iskolát mindig úgy vettem, hogy nekem ez a kötelességem, nem haverkodni jártam oda. Iskolán kívül voltak barátaim, velük sokat beszéltem.

22/N

Miért pont velük lenne baj?

Az nem lehet, hogy a környezetük nem közeledik, nyit feléjük?

Szia #8-as. :) Nálam az a legrosszabb, hogy kicsit se próbálnak megérteni, sőt engem állítanak be hülyének, akivel nem lehet együtt dolgozni. Pedig a főnökömnek semmi problémája nincs, mindent rendesen elvégzek, amit rám bíznak.

Ha meg valakinek beszélek ezekről, mert már nem tudom egyedül feldolgozni, akkor mindig azt mondják, hogy álljak a sarkamra és szóljak vissza, ha piszkálnak, ne foglalkozzak velük. Ez a kedvencem. Mégis hogy a fenébe ne foglalkoznék vele, ha az orrom előtt beszélnek ki? Még ha akkor nem is mutatom ki, utána mindig magamban keresem a hibát... Mivel hónapok óta ez folyik, enyhe önértékelési problémáim is lettek. Én is undorodom már ezektől a negatív emberektől, akik mindenben csak a hibát látják, nem segítenének semmiben, mert akkor esetleg fejlődnél, inkább próbálnak a földbe tiporni, hogy add fel és ne érj el semmit. És mivel mi jó célpontok vagyunk, ezt rajtunk élik ki. :) #7-es