INTP-k! Mi okozza számotokra a legnagyobb nehézséget?

Kb minden, ami érzelmekkel kapcsolatos.

Nem tudom, hogyan "kéne" kimutatni az érzelmeket, és ezért rengetegszer félreértenek, és magyarázkodhatok. Például ha örülök valaminek, akkor is néha egy kicsit elmosolyodok, de semmi más, mert egyszerűen nem tudom máshogy kimutatni. Más érzelmeim pedig alig vannak (pl szomorúság, harag, sértettség). Úgyhogy nincs is nagyon mit kimutatnom...

én pl. képtelen vagyok egy idegen emberrel fesztelenül beszelgetni, nem tudom, hogy mit mondjak. ha örülök, többnyire nem látszik rajtam, ezért mindig győzködnöm kell az embereket, mert nem tudom erzelmileg kifejezni magam. ha valaki elkezd sírni, nem tudok mit kezdeni a helyzettel, csak leülök mellé.

számomra ami a legnagyobb gondot okoz, az a kommunikáció, és érzelmi önkifejezés.

Érdekes, hogy a kommunikációt írták sokan.

Jómagam is INTP vagyok. A kommunikáció tanulható és fejleszthető.

Azon bőven túl vagyok.

Olyan szituációba csöppentem, hogy túl jól megfigyelem és elemzem az illetőt, akivel szóba eretek. Legyen az szimpla ismerkedés, randik..stb.

és gyorsan szelektálok, ha nem éppen megfelelő számomra.

Mivel kiismerem, így úgy mondok nemet a közeledésére, ami számára megfelel és nem bántó. (Logika alapján fut nálam, más aspektusokat nézve, tapasztalva, elemezve)

A szeretetnyelvük is fontos, kit hogyan kezelünk. Kinek mi az igénye.

Pl testvérem is családi találkozón anyámmal közölte: hogy én kifejezetten nagyon jókor öleltem meg mindig, holott utálja az ölelgetést. Viszont anyánk a lehető legrosszabb pillanatokat fogta ki ölelgetésre XD

Egyszerűen látom, mert figyelek.

Legnagyobb nehézségem: "ne elemezz!" - ám ez lehetetlen, nincs egy szabad másodperc gondolatok/ötletek nélkül ><

Sokszor előny, olykor hátrány.

Életemben egyszer futottam össze hozzám hasonlóval, imádom mai napig, hogy ő is milyen összetetten látta a dolgokat.

Köztük engem is - soha senki nem látott ilyen tisztán és ez tetszett.

Mai napig legjobb barátok vagyunk.

Munkában pedig visszahozzuk egymás gondolatait, így irányítva a fókuszt 1-3 dologra.

Kíváncsi vagyok, mindig mindenben az összefüggést keresve.

Legyen az akármi vagy akárki.

Akiknek segítettem, azok agyturkász pályát javasolgatják.

Mivel viszont introvertált vagyok (94%-ban) kell a feltöltődés, békesség és csend. Szóval a válaszom: köszi, nem, mert emberekkel kell foglalkozni ><

Nem tudnám napi szinten csinálni.

Akik ismernek jobban tudják ezt. Ahogy azt is: ha megjelenik az ajtóba hívatlan vendégként, nos, elköszönök és becsukom.

Szóljon előre, beszéljük meg - szabály van.

Logika: a találkozó 2 félről szól, ahol mindegyik félnek van ideje/szabadideje, kedve.

Így nem zavarom őket és ők se engem. Másik fél és idejének tisztelete.

...és itt jön képbe a kérdésedre ("Mi az ami a lehető legtávolabb van a komfortzónátoktól?") a válasz:

Amikor felrúgja valami váratlan esemény a szabályomat vagy/és a feltöltődésemet és mennem kell, mert fontos/elhalaszthatatlan.

Anno amikor megismertem egyik barátomat alig tudtam rászoktatni: nem kell kammantani, csak mondja ki, hogy pl "bocsi, de ma egymagam akarok lenni"- ő is introvertált. Majd mondtam neki azt is: értelmes ember nem fog haragudni ilyenért, egy barát felé pedig alap az őszinteség.

Lehetne bőven írni a dolgokról. Nagyon összetettek.

Ez a rövid iromány meg lehet káosz, mert mind összefügg különböző szálakon.

Ez is egy nehézség nekem: rövidre fogni a dolgokat. XD