Meddig bírnád mentálisan ezt a Covid helyzetet?

Most tényleg aszerint válaszolok, én meddig bírnám, nem a gazdaság stb szerint.

Állandó home office: akár örökre.

Távoktatás az esti szakon: akár diplomázásig. A mi szakunkon alapvetően működik, számítógép kell a gyakorláshoz és a távoktatáshoz is. Nincs labor ilyesmi. Elvileg puskázhatunk, de a legtöbb tárgyat érteni kell, tehát mindegy. Nem egy zh-m volt, ahol csak emberi segítséget nem lehetett igénybe venni, minden mást igen. A megértést kérték számon... Viszont elmondhatatlan nagy időbeli, időbeosztás-beli előnyökkel jár a távoktatás.

Akár az, hogy odabent egy 15 perces szünet elég arra, hogy átfuss az egyik épület tetejéből a másik aljába. Míg otthon 15 perc alatt elmosogatok vagy elvégzek pár hátizom-gyakorlatot.

A tömeg(nyomor)közlekedés se hiányzik, se az irodába, se este 9-kor a suliból haza.

A beülős helyek bezárását és a 20 órától való kijárási tilalmat nem bírnám hosszútávon.

Viszont egyfelől a tanulás és munka sok időt vesz el, másfelől nekem sokkal nagyobb az egyedüllét iránti igényem, mint az átlagnak, így sokkal jobban bírom. Mondjuk ha január második felében még fennáll, akkor talán kicsit kezdek majd nyűgös lenni. Addigra már hiányozni fog egy-egy kocsma, forrócsoki, flangálás este 10-kor.

De a home office, távoktatás maradhatna végleg.

28N

A maszktól már nagyon szabadulnék,most,hogy utcán is bevezették,nagyon rossz,mivel szemüveges vagyok.

Boltban,tömegközlekedésen nem volt gondom vele.

A többi abszolút nem zavar.

Nyilván nem lesz mindig így,hiszen totálisan összeomlana rövid időn belül a gazdaság.

Mivel alapvetően itthon ülő típus vagyok, ráadásul a komolyabb fajtából, pl a falut utoljára márciusban hagytam el, így nem nagyon hat meg, a munkámat elvégzem itthon a műhelyemben, meg annyi, hogy boltba elugrom pár naponta két utcával odébb.

Szóval ilyen téren jóformán számomra semmit sem változtatott a dolgokon a vírus, mentálisan meg főleg nem.