Egy 1-10-es skálán, mennyire van szánalmas élete annak, aki most annak örül, hogy a fiatalok nem tudnak "bulikázni"?

Láttál már szétvert buszmegállót, maga alá hányó-pisilő-xaró személyt, vagy épp önkívületi állapotában azt sem tudni, mit akar-hol van személyt?

Na pl.: ezért.

10-es skálán 10-es.

Nyilván vannak jogos ellenzők, például akinek a háza előtt ordítanak egész este. De ha valaki csak azért örvendezik, mert a másiknak szar, az szánalmas dolog.

Nem kell hozzá, feltétlenül, hogy olyan nagyon-nagyon szánalmas legyen az élete. Ha magamból indulok ki, akkor olyan 7/10 az életem szánalmassága. Van még hová fejlődnöm ilyen szempontból, hogy 10/10 legyek. Pl. kirúgatom magam a munkahelyemről, elkezdek piálni és bekerülök a zárt osztályra. Az mondjuk kb. 10/10.

Azért "örülök" a ti nyomorotoknak, mert én különböző pszichés betegségek miatt soha nem tudtam élvezni az emberi társaságot, noha igényem lett volna rá. Ilyen szempontból kb. 15 évet vesztegettem el az életből, ami az eddigi életem fele. Irigylem, hogy ti jól érzitek magatokat. Most pedig örülök, hogy hozzám hasonlóan szenvedtek, noha közel sem annyira, mint én.

De ha megnyugtat, ez az öröm sem igazi öröm, inkább csak csendben nyugtázom magamban, hogy most ti is szopóágon vagytok egy rövid időre. Egyáltalán nem érzem magam tőle boldogabbnak. Ha belegondolok, még egy mosolyra sem futotta belőle.