Miért érzek ekkora irigységet?
Sokszor vagyok egyedül, de amikor látom mások mit csinálnak (nélkülem) akkor nagyon elfog egy ilyen fura érzés amit irigységnek tudok leírni. De igaziból szomorúság meg minden ilyen egyéb jelen van. Ez a kihagyás, elfelejtés jelenség.
Régebben sokat küszködtem, hogy amikor nem is volt semmi konkrét esemény, akkor is ezen pörögtem ki mit csinál/csinálhat.
Valahogy azt érzem mások ideje és élete, tevékenysége érdekesebb mint a sajátom. Miközben én pl. filmet nézek mások buliznak. És ez azért zaklat fel mert nem tudatosan döntöttem erről, hogy akkor én ma itthon maradok. Nincs annyira széles baráti köröm, hogy ha velük nem lehetek, akkor másokkal szervezek mást... Sajnos.
Régebben ezt jobban kezeltem, próbáltam hasznos dolgokat csinálni, akár edzeni, hobbi vagy mást, amivel úgy éreztem hasznosan töltöm az időmet. De ez csak illúzió és átmeneti volt a siker. Megint egy ilyen van jelen, hogy engem elfelejtenek és kimaradok mindenből. És alapjáraton vágyom az emberi kapcsolatokra, szóval szenvedek ilyenkor. Ez sajnos most azért jött elő mert sok szabadidőm lett, és tudok úgymond ilyeneken gondolkodni. Meg ráeszmélni, hogy ez még mindig jelen van az életemben.
Mit lehetne ezzel a problémával kezdeni?
válasza:Kérlek olvasd el Almási Kitti: Irigység című könyvét.
Minden kérdésedre ott megkapod a választ.
válasza:Valamilyen szinten igen, a közösségi oldalakról tudom meg ezeket (mert nekem nem említik meg nyilván) de azzal, hogy nem tudok róla nincs megoldva. Ha másnap mondjuk beszélnek róla vagy ilyesmi az ugyan az, mármint érzésben, hogy kihagytak. Csak később tudom meg.
Ezeket próbáltam eddig de nem sok sikerrel...
válasza:Nem biztos, hogy azok az emberek olyan sűrűn járnak el szórakozni. Lehet, hogy csak évente néhányszor. De te csak azt látod, hogy minden hétre jut valami, amiből kimaradtál. Csak ám, lehet, hogy mindig másvalaki az, akitől azt hallod, hogy épp hova ment el.
Tehát nem biztos, hogy annyival érdekesebb az életük vagy olyan nagyon sokkal több élményben van részük, mint neked.
Persze ez is egy lehetőség, de leginkább a közeli ismerőseimre gondolok, és leginkább az is fáj ha ők hagynak ki. Most értitek egy olyan ember akivel 2 mondatot beszéltem kirak egy képet hogy buliban van, nem érdekel, oké. De akiket kedvelek, élvezem a társaságokat, ahol ott lennék, az fáj. Persze, elhívnak néha néha, de sokszor nem. És így mintha annak kéne örülnöm, hogy ott vagyok, mert nem lehetek mindig. Míg pár ember fix és mindig ott vannak.
De ez az élet sok területén igaz, akár a beszélgetés, hogy én keresem fel őket inkább, ők nem érdeklődnek annyira stb. De közben mégis amikorra együtt vagyunk jó minden. Szóval nem az van, hogy nem szeretnek, maximum annyira nem, nem vagy nem tudom..
válasza:Régi a kérdés, de időtálló.
Gondolkodj el azon, hogy jó helyen vagy-e.
Azok az emberek, akikkel együtt lennél valóban azok-e, akikkel valóban együtt szeretnél lenni vagy csak azért szeretnél ott lenni, hogy ne legyél kívül?
Keresd meg azokat az embereket, akikkel valóban szívesen vagy együtt és eszük ágában sem lenne kihagyni Téged bármiből.
Találd ki, mi a hobbid, mit szeretsz csinálni és keresd őket.
Lehet, neked egyáltalán nem lenne fontos a bulizás, ha magad dönthetnéd el, hogy egy jó film a legjobb barátnőddel vagy bulizni menni.
Te egy egyéniség vagy, ők is azok. Keresd a hozzád passzolókat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!