Mindenki bedugta anyukát-nagymamát a "pszichiátriára" vagy idősek otthonába? Senki nem eszi a "mama főztjét" anyukáét vagy nagymamáét?!?ez tényleg nem menő? Mennyire cikik manapság az anyukák/nagymamák?!?

Nem tudom, az én családomnak nem az étel a fő összekötő eleme, hanem száz másik dolog.

Például számunkra egy közös túra a Mátrában, vagy akár külföldön sokkal többet ér, mint egy ebéd.

1. főzök magamra

2. anyám is főz magára

3. nagyanyám is főz magára

Ebből következően egyikünk sincs otthonban, se ha nagymamám annyira lerobban, hogy 24 órás felügyelet kell neki, meg ágybanfekvés, meg pelenkázás, akkor az lesz a vége, mert nem hogy főzni nem tud majd magára, de anyám se, mert megszakad az emelgetésében, ápolásában.

Amúgy mi bajod van pontosan?

Nagyszüleim nem élnek, de sosem voltak otthonban.

Anyukám jól tartja magát, eszem ágában nincs otthonba rakni. De néha borzasztóan szeleburdi, pont mint a nagyszüleim voltak. Múltkor is elment túrázni a közeli erdőbe és elkezdett szakadni az eső. Többször ment ki a térde, simán előfordulhatott volna most is Ráadásul utólag dicsekedett csak el vele...

A nagyszüleim dettó. Nem lehetett őket megállítani, nem vették be a gyógyszereiket, orvosi figyelmeztetés ellenére nagyon kemény fizikai munkát is végeztek akkor is, ha nem kellett (nagypapám nem tudott magával mit kezdeni, kiment a szőlősbe kapálni, zsákokat emelgetett a pajtában sérvvel, nagymamám télen botorkált a ház körül, annak köszönhette a combnyaktörését, amibe belehalt). Másik nagymamám még az infúziót is kitépte és elindult hazafelé a korházból, a bejáratnál fogták meg. Erre alapozva meg tudom érteni azt, aki otthonba küldi az idős rokonát. Mi sem tudtunk a nagyszüleimre vigyázni teljes állás és 200 km távolság mellett, ráadásul akkor még kisiskolás is voltam.

Anyukám mellett most ott az élettársa, jól tartják magukat mindketten és lakásban élnek, nem kertesházban, így egy kicsit nyugodtabb szívvel gondolok arra, ahogy élnek. Ráadásul nincsenek is messze tőlem, 20 km nagyjából. Ilyen esetben szerintem is fölösleges az otthon. De van, amikor az embert védeni kell magától és neked nincs rá kapacitásod. Én sem várnám el senkitől, hogy a saját családja mellett, munka mellett, esetleg távol élve tőlem, naponta pelenkázzon, felügyeljen, hogy nem csinálok-e valami hülyeséget, felügyeljen, hogy tudok-e tisztálkodni, tudok-e ételt szerezni, nem töröm-e össze magam, beszedem-e a gyógyszereim, pedig gondolom/remélem, én nem fogom úgy kisérteni a sorsot, mint a nagyszüleim, aztán ki tudja... Sajnos ilyenek az idősek. Engedetlenek, szeleburdiak, emellett pedig törékenyek és átverhetőek... És az sem megoldás sokaknál, hogy odaköltözik hozzájuk az idős szülő (nálunk sincs hely, még egy plusz szoba sem, pedig gyerekeim sincsenek). Ráadásul sok szülő nem is akar a felnőtt gyerekével élni, mert irritálja az életvitele.

Az otthon biztonságos általában, az idősekre figyelnek 0-24, van társaságuk, nincs miért aggódnom... Ne állítsuk már be ezt olyan rossznak. Ha az ember elég nívós helyet választ és fizet érte eleget, akkor nagyon jó körülmények között élhetnek a szülei odabenn.