Introvertáltak! Titeket nem zavar az introvertáltság?

Nem zavar. Élvezem az introvertáltságot a saját társasagomban.

Ha erről kérdeznek, akkor nem tudok informatív választ adni. Úgysem értené meg egy extro, ahogy én sem érteném meg őt. A különbség, hogy én nem kérdezgetem, mert nem érdekel.

Nem.

Az zavar inkább, hogy (számomra) túl sokat kell emberek között lennem.

Hosszú távon mindenképp olyan munkahely után nézek, ahol van home office lehetőség illetőleg gyereket vagy 1-et vagy egyet sem.

Az introvertáltság lényege számomra az, hogy mit szeretek csinálni: főleg egyedül otthon dolgokat, túrni a kertben a földet stb., leginkább egyedül. Vagy a férjemmel ketten.

Ennek persze következménye, hogy keveset vagyok társaságban, és ebben így nincs is gyakorlatom, nehezen tudok szóba elegyedni valakivel stb. De ez már a gyakorlat hiánya miatt van, nem közvetlenül azért, mert jobban szeretek egyedül csinálni dolgokat.

Én is intro vagyok,csak nálam az a különbség,hogy van akivel eltudok beszélgetni,van akivel nem.

Talán csak azért mert megválogatom,h kihez kerülök közel.

Kell,hogy az első benyomás jó legyen az illetőről,akkor minden oké.

Ne erőltesd.

Akivel nemtudok beszélni,pont nem érdekel a véleménye,mert nem is szeretnék közelkerülni hozzá.

Nem zavar.

Ha valakinek a kérdései, közeledése tolakodó vagy illetlen akkor megmondom neki, hogy nem akarok vele beszélgenti, vagy legyen szíves békén hagyni, vagy rámutatok, hogy nem megfelelő a stílusa, vagy elkerülöm a szituációt, eljövök onnan, de normális ember kérdésére folyamatosan csak kussolni egy beszélgetés közben vagy undokul reagálni meg nonverbálisan vergődni hogy "jajjnemigaz mitszólhozzám" nem introvertáltság, hanem bunkóság.

Nyilván, van, akivel jól el lehet beszélgetni, van, akivel nem, nem kell erőltetni meg ezen izgulni.

Én nem szeretek akárkivel leállni cseverészni (ha megerőltetem magam, tudnék, néha kell is, de nem szeretek), vannak, akik mindenkivel tudnak beszélgetni a nagy semmiről, vagy mindenkivel barátkozni, én erre sosem vágytam.

Sosem érzem kellemetlenül magam egy társaságban, ha épp nincs mondanivalóm és csak ülök és figyelek, nem vagyok aktív tagja a beszélgetésnek.

Nem kell mindenkinek extrovertáltnak lenni, nem kell mindenről véleményt formálni, pláne azt a véleményt mindenkivel vagy bárkivel megosztani.

A közeli barátaimmal, szeretteimmel nagyon jól elvagyok, velük nem teher a beszélgetés.