A kitűnő tanulók "lúzerek"?

Én úgy voltam kitűnő egész általánosban meg gimiben, hogy alig tanultam. Általánosban szinte mindent megtanultam órán, otthon csak házit írtam, gimiben meg nem tanultam többet, mint mások, kolis voltam, ugyanannyit tanultam, mint pl. a szobatársaim, mert együtt tanultunk.

Nem voltam ugyan sose a suli sztárja, de ez inkább az introvertáltságomból adódik, mint abból, hogy nem lett volna időm, ettől függetlenül elég sok barátom volt, mindenkivel kijöttem, a "lúzerekkel" meg a "menőkkel" is, a barátaimmal pedig eljártunk programokra, koncertekre, sporteseményekre, moziba nem csak a konstans tanulásból meg stresszből állt az életem, sőt. Most munka mellett szerintem jóval több stressz ér, mint iskolában vagy egyetemen és a szabadidőm is jóval kevesebb, helyi barátom meg alig van.

Tény, hogy nem pasiztam középiskolában, elmentem pár randira, de nem igazán érdekeltek a tini fiúk meg a pasizás, én barátnőzni szerettem meg sportolni, egyetemen pasiztam inkább, ott mondjuk már elég sokat.

Egyetemen se voltam görcsös, pedig jó tanuló voltam, mindkét államvizsgán színötöst kaptam, Msc felvételin magasan vertem az egész évfolyamot, és volt életem bőven, volt olyan szorgalmi időszak, mikor heti 3-szor jártam bulizni, viszont felelősségteljes gyerek és tanuló voltam, ha azt éreztem, hogy valami nehezebben megy, akkor több időt szántam rá és megtanultam, de ha valami ment, akkor nem vacakoltam vele sokat.

Jó, persze, egy komoly vizsga előtt valóban napokig főleg csak a tanulásból álltam, mert szerettem ötösöket meg dicséretet kapni, de a többi időben meg csak annyit tanultam, amennyit muszáj volt, hogy ne maradjak le.

De volt olyan kitűnő csoporttársam is aki sokkal több időt fektetett a tanulásba, mindent bemagolt, minden nap készült, akkor is, ha nem volt számonkérés, és mindenre rágörcsölt, mert stresszelős típus volt, évközi zh-kra már 2-3 héttel előtte elkezdett tanulni.

Én is próbáltam hetekkel előtte készülni, de nekem az sosem volt hatékony, rájöttem, hogy nyomás alatt, mikor már sürget az idő, akkor vagyok igazán produktív, hiába tanulok két héttel korábbra, úgyis csak az utolsó 3-4 nap fog számítani érdemben, így egy idő után már nem is erőltettem a korán tanulást, kivéve, ha mondjuk tudtam, hogy be fog sűrűsödni az adott időszak, akkor valamivel előre dolgoztam. Nekem ez vált be, szóval ha volt 2 hetem egy vizsgára, akkor az első hetet végigbuliztam, utána pár nap elkezdtem készülni a tanulásra, rápihentem, rendbetettem az alvásomat, az utolsó 2-3-4 napban meg 12 órákat nyomtam le tanulással.

De őszintén szólva én inkább benyaltam egy 4-est (urambocsá', néha 3ast) egy olyan tárgyból, amit kevésbé szerettem, vagy ami kevésbé volt fontos, minthogy idegroncs legyek vagy fáradt ( :D ). Így is 4,5 körüli átlagaim voltak végig egyetemen.

Szerintem a stresszelés meg inkább embertípustól függ, illetve attól is, hogy sulin kívül milyen elvárásokat támasztanak az ember felé. Én sose voltam leb-szva, ha nem ötöst kaptam, hanem négyest, vagy ha elfelejtettem házit csinálni, én szerettem tanulni, saját felelősségre és érdeklődésből tanultam, de megengedtem magamnak, hogy néha lazuljak.

Viszont tudom, hogy sok szülő extra nyomást fektet a gyerekére ilyen téren, és szerintem ők azok, akik hajlamosabbak nehezen viselni az ilyen stresszt.

Hát nekem volt 5-6 óta is az a tanulás 4-esért.

Este 10-11-ig simán és hétvégén is általában mindkettő nap valamennyit.

Egyébként nem mindegy, hogy valaki jó agyú, agya mint a szivacs és jó logikájú, sport, párkapcsolat, bulik mellett 4-es, 5-ös vagy mert a könyvek felett ül amikor épp nem alszik (mint pl én anno).

Az én ismerősi körömben az első csoportból kerültek ki a jól kereső, kiegyensúlyott, jó állású emberek.

De igazán azt látom, az sikeres, aki valamennyire komoly, kötelességtudó, de laza is és főleg nem fél az élettől.

Nomeg eleve jó (minimum átlagos) adottságokkal rendelkezik. Mert aki nem, annak az élete a felzárkózásért vívott küzdelemmel fog telni.

Sunshinedoll

Azért attól, hogy nem halogat, folyamatosan tanul, még nem feltétlen lesz görcsös. Vagy lehet, hogy pont attól nem, hogy folyamatosan tanul.

Én az élet legtöbb területén nem halogatok és nem is tudok nyomás alatt teljesíteni. Nyomás alatt még le is blokkolok.

Ezek a frázisok egyáltalán nem igazak általánosságban véve.

Az osztály rosszfiúja is mehet orvosi egyetemre és a legszendébb, legstréberebb lány is lehet egy kitartott, közepes érettségivel rendelkező munkanélküli.

Aki kitűnő tanuló nem jelenti azt, hogy sokat tanul. Én egész életemben kitűnő tanuló voltam, de egy óránál nem tanultam többet egy nap.

Aki pedig rossz tanuló nem azt jelenti, hogy hülye, hanem szorgalmatlan.

Funfact hogy nálunk a két osztályelsőt (akik nem is igazán voltak a legokosabbak, csak megkapták sokszor a jobb jegyet a kitűnő címért) nem vették fel sehova, mindenki mást igen.