Hogy lehet az, hogy egy lány folyton bulizik, iszik, cigizik, minden héten részegre issza magát valahol, de mégis kitűnő tanuló?

Úgy, hogy nem feltétlenül igaz mindig az a közkedvelt sztereotípia, amit a frusztrált, introvertált gyakorisok szeretnek annyira hangoztatni: miszerint ha valaki hétvégente szeret nagy társasággal bulizni, iszogatni, őrültködni, akkor az biztos, hogy felnőttkorában egy igénytelen, tanulatlan, gyári szalagmunkás lesz, mert nem foglalkozik a jövőjével.

Akik hétvégente isznak és buliznak, azok attól még hétközben simán foglalkozhatnak a tanulással.

Lehet hogy jok a kepessegei, nem kell orakig tanulnia, hogy valami a fejeben maradjon.

Elarulok egy titkot. Bar en annak idejen nem bulizgattam, pialtam meg cigiztem, de allandoan hulyeseggel toltottem el a delutanomat, tv-nezes, meg semmitteves, soha nem irtam hazit, nem keszultem dolgozatra, megis mindenbol 4-5 voltam, a matek kivetelevel ami mindig csak 3-ra sikeredett, vegul az erettsegin 80%-os lett a matekom.

Mindenki mas kepessegekkel rendelkezik, valakinek muszaj hajtani, valaki meg lazulhat.

Középiskola vagy egyetem az ahol kitűnő tanuló?

Egyébként meg de, igaz a "sztereotípia", nekem gyanús, hogy mi lehet mögötte.

Valószínűleg okos plusz nem tudhatod, hogy amúgy tanul-e.

Jó, ha most éli ki magát.

Én 27 éves vagyok, anno nem éltem ki magam, most lenne rá igény (nem durván, de arra, hogy beüljek egy kocsmába úgy, hogy 1. Ne kelljen nézni az órát, 2. Ne kelljen számolni a sörök számát). Csak a baráti kör 1 része már lassan családot alapít, mindenki sokat dolgozik, mindenki fáradt, sok a felelősség. Örülök, ha 2 sör lemegy és csak este 10-kor bontunk asztalt...

Ami fontosabb, a laza, "bulizós" fiatalok mernek élni, mernek lázadni, mernek szembeszállni, mernek kilépni a komfortzónájukból. Merik azt csinálni, amit akarnak, akkor is, ha megszólást kapnak.

Nem félnek az élettől!!!

Nos, elnézve a volt osztálytársaimat, a volt gimis, fura emberekből álló baráti körömet (félre ne értsetek, én is top fura voltam), irodai admin munkánál a munkatársakat, most, komolyabb szellemi munkánál (szoftverfejlesztők, business analystok és kontrollerek) a többieket...

Az vitte valamiben az életre, aki nem fél az élettől.

Az él egészségesen (és eleve egészségesebb), az talált olyan szakmát, amit szeret is, az tud olyan munkahelyet vadászni, ahol jól is érzi magát, az tud igazán pénzt keresni, aki nem fél az élettől.

Nem azt mondom, hogy az alkohol kellene, nem is azt, hogy a diszkó (amit én a mai napig nem szeretek), DE valami lázadás, valami szabadságvágynak való eleget tevés, valami lazaság szükséges.

És ettől még lehet jó tanuló, sőt...

Az anno ivó, bulizó, minimum a bulikban cigiző, feleselő, óraköz szünetben direkt késő osztálytársaim mind mérnökök, ügyvédek, szoftverfejlesztők, mindegy, de komolyabb munkájuk van, szeretik, úgy am block jól, egészségesen néznek ki.

Mi meg, a jó gyerekek irodai adminisztrátorok, kasszások, takarítól stb

Amúgy én is tanultam, mint a bolond és a 4-es átlag alig lett meg.

Hülyeség ami itt megy, a két dolog abszolút kizárja egymást. Biztosan valami rossz dolog van a tanulmányi eredmények mögött, nekem középiskolában pl voltak osztálytársaim akik be voltak nyalva minden tanárnál, nem mellesleg a szüleik mind pénzesek voltak így egyenes út vezetett nekik a biztos jó munkahely felé. Ezekről az emberekről szintúgy azt gondolja mindenki, hogy semmi sem lesz belőlük- és a valóságban tényleg nem lett belőlük semmi csak a felszínen úgy tűnik. Legfőbb jellemzőjük az volt, hogy "munka nélkül jöjjön hozzám minden könnyedén" és nem mellesleg tehetség sem volt mögötte csak ezekhez jobban meg kellett ismerni őket.

Tudom, hogy nem egyetem, de az egyetemi évek alatt is ismertem pár embert aki bevallotta nekem, hogy befolyásos kapcsolatokkal rendelkezik az egyetemen, akik szólnak az érdekükben és így voltak évfolyamelsők meg ilyen meg olyan díjakat nyertek de ha az embert néztem akkor kb úristen de buta. Márpedig ez a valóság velük kapcsolatban. A többi aki tanult az meg beérte a közepes jegyekkel.

Ugyanezek az emberek könnyebben kaptak állást is az eredményeik miatt. Ilyen felszínes képmutató világot élünk. De azért ezek az emberek megkapják a büntetésüket életen át tartó önbizalomhiány formájában (nem egy közülük depressziós alkoholista, de ezt csak a közelállók tudják róluk).

Az embert kell nézni nem azt amit elért, az mond többet róla !!!