Titeket mennyire zavar, ha a párotoknak nincs munkája veletek ellentétben?

Mondjuk tetszik neki és attól, hogy abban a pillanatban nincs munkája később még lehet.

Ez főként együttélésnél probléma, amikor közösen kéne fizetni9 minden kiadást. Akkor is csak abban az esetben, ha már huzamosabb ideje nincs munkája és látni rajta, hogy nem is nagyon töri magát azon, hogy legyen..

Ugyanolyan joga van ismerkedni a munkanélküli nőnek, mint a dolgozónak. Azt majd a pasi eldönti mi fér bele. Szóval lehet valaki pár hónapig nem talál munkát és azért nem dolgozik, vagy évek óta henyél, esetleg el akarja magát tartattni.

Egy férfi nem attól jön lázba, hogy miféle "biztonságot" nyújt számára a másik. Az pont, hogy az ő feladata. Egyszerűen esztétikailag vonzódik az arca szépségéhez, felizgul a teste vonalaira, és arra vágyik, hogy ő oltalmazhassa a gyengébbet, a kiszolgáltatottat. Ez neki a szerelem érzése, ennek fordítottja semmi jót nem vált ki belőle, legfeljebb erős frusztrációt. Sokkal inkább az zavarja a férfi egóját, ha a nő "több" nála, értsd: erősebb, magasabb, okosabb, gazdagabb vagy épp sikeres a munkahelyén. Továbbá a férfiak féltékenyek, nyugodtabban mennek a dolgukra, ha a szerelmüket otthon tudják, nem egy munkahelyen más férfiak szeme előtt és társaságában. Tetszik, nem tetszik, az evolúció alapvetően úgy szelektálta a férfiakat, hogy azok nem "az asszony is nadrágot hord" típusú kapcsolatra vágynak.

7: mondod te, én meg lenézem azokat a nőket, akikhez szerinted vonzódnom kellene. Tény, a feleségem is gyönyörű nő, de egyszerűen gazdasági megfontolásból nincs rám szüksége és ez számomra vonzóbb. Egy okos, talpraesett nő, akit nem én teszek teljes értékű emberré, hanem már eleve az, bizony vonzóbb számomra.

A feleségemnek huzamosabb ideje nincs munkája. Hosszú időn keresztül naponta többször próbálkozott a neten keresgélni, aztán naponta, később három-négy naponta, mostanában nagyjából hetente vizsgál rá, hogy van-e olyan fejlemény, amely abba az irányba mutat, hogy lehet esetleg munkája. Évek távlatában jutott el ide, - belefásult a sikertelenségbe, a rengeteg szélhámosba, abba, hogy a munkáltatói oldal megteheti, hogy következetesen hülyének néz mindenkit. Mindenki csak "pénzt akar csinálni", lehetőleg úgy, hogy másokat próbál beszervezni maga alá rabszolgának és ne kelljen semmilyen LÁTHATÓ anyagi kötelezettséget teljesítenie. Sajnos a feleségem helyzete annyival rosszabb egy átlagos munkanélküli helyzeténél, hogy néhány évvel van a nyugdíj korhatár előtt, ami azt jelenti, hogy már évtizedekkel ez előtt sem tekintettek volna rá emberként a munkáltatók, - egyszerűen nem veszik értelmes ember számba, mert 20 éves, 30 éves munkatapasztalattal. Ha ez nem lenne elég: csökkent munkaképességű is, - amiről nemes egyszerűséggel nem hajlandóak tudomást venni a képbe kerülő munkáltatók! Ezek fényében nem is várhatjuk a csodát és nem is várjuk. Hiába tornássza fel az állam a nyugdíjkorhatárt 6000 évre, ha egyre lehetetlenebb küldetés a kor előrehaladtával munkát találnia az egyre szélesedő rétegnek. És most jön a lényeg! Amikor tudtunk boldogulni, akkor is hozzám tartozott a feleségem úgy, ahogyan most is hozzám tartozik, - amíg tudok mozdulni, gondoskodni fogok róla is, - nem úgy, mint sokan teszik, hogy "a megunt babájukat az út széli árokba hajítják"! Természetesen örülnék annak, ha találna valami elfoglaltságot, de nem mindegy, hogy ennek mi az ára! Ez van!