Semmi életkedvem már több idelye. Miért?

Hát.. akkor mégsem járok veled, legfeljebb csak alkalmi dologban lennék bent. :/

Te kérdezted...

Szia! Nekem sem volt sokáig (egész pontosan 20 év ment el az életemből a kedvetlenséggel) Mindent tompán éltem meg, sehogy sem volt jó, de nem tudtam volna megfogalmazni hogy mi zavart, vagy mitől voltam állandóan boldogtalan. Hosszú időbe telt míg egyáltalán megláttam, hogy mások spontán, ok nélkül felhőtlenül tudnak örülni, élik az életüket, nekem nem volt. Azt sem tudtam sokáig, hogy van ízlésem, vagy állandó szokásaim, csak túlélte a napokat...egyiket a másik Egyáltalán nem hozott lázba semmi, és a családom eleinte folyton gorombán megjegyezte ha észrevette, aztán beletörődtek. Csak lebegni akartam, nem akartam érezni. Bezárkóztam, mert azt tapasztaltam, hogy ha magamat adom, akkor bántanak. Mint a csiga szeme...Aztán beteg lettem. Fogalmam sincs hogy épültem fel, és mért nem lettem elmerobbant. De egyesével beköltöztek a színek a szemembe, és már nem szürke minden. Ne keresgélj annyit magadban válaszok után, ne hergeld magad a boldogságért. Menj ki a levegőre sokat, sétálj, túrázz! Kint keresd a kérdéseket, beszélj emberekkel. Vagy ha nem megy még, akkor csak menj...hidd el segít. legyél információéhes. A Rocketmanból van az az idézet, hogy "Meg kell ölnöd azt, akinek születtél, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél". Ítélkezés, és túlgondolás nélkül figyelj kifelé, csak létezz. keresd meg ami boldoggá tesz, fókuszálj minden idegszáladdal arra, arra a pontra. Ne gondold túl, és érezd jól magad :) akárki akármit ordibál.

Nincs mit! Remélem megtalálod az életed, szurkolok. :) ja, és egy utolsó tanács: Ne nézz hátrafelé...