Van más is aki most megy délutánra dolgozni, és még az életkedve is elmegy a gondolattól?

Én olyan iskolába jártam általánosban, ahol egyik héten délutános, másik héten délelőttös voltam.

Imádtam.

Nem keltem csak 10 óra felé, majd 1 óra tanulás, ebéd, aztán mentem 1 órára iskolába.

5kor végeztünk, aztán go haza, nyugodtan tudtam egész este játszani, csavarogni, mert másnap nem kellett kelni.

Jah, és a legkirályabb az volt, hogy délelőttös hét után péntek délután szabad, szombat, vasárnap szintén, majd hétfőn is csak délutánra mentem :D

Szal a vasárnap este se a sírásról szólt.

Dolgoztam 3 műszakba, igaz 5 napot, és kihagytam az éjszakát mert azon a héten mondtam fel, na, de 3 alakalommal voltam délutános, az a legjobb, mert hazajövök 22:30 körűl, ledőlők 23:45 környékén, és 12 óráig boldogab alszok , de be van állítva az óra 12:45-re. Majd 13:25 környékén kocsiba ülök és megyek dolgozni.

Ez tetszett, sőt ha ez lett volna, maradok. (Igen, nem én vásárolok , hanem Anya vagy Apa )

Délelőtt--- na az ami kinyírt és adtam fel a gyári munkás életem.

Én is szoktam délután dolgozni, tényleg szörnyű, főleg ha rá állt a szervezeted a korán kelesre.

Válts, annyit nem ér szerintem egy munka sem, hogy szenvedjen, ne legyen eletkedved

Szeretem a munkahelyemet, szóval az életkedvem nem feltétlenül megy el, ettől függetlenül szívesen pihennék itthon.

Viszont ma a legjobb dologra keltem. :D A főnököm írt, hogy csak 5-re menjek. :D