14/L Ti sírtok/sírtatok ballagáskor, tanárbúcsúztatonál, vagy otthon a gondolattól, hogy búcsúznotok kell?

Köszönöm a válaszokat. Nekem nagyon jó iskolám van, a tanárok többsége is jófej és a szívemhez nőttek. Egyedül a földrajz tanár az aki nagyon szigorú és komoly, soha semmi érdekes vagy vicces dolgot nem mondott(na jó... lehet, h túlzok), ráadásul igazságtalan jegyeket illetően. A többi álom tanár! Persze, még így is van pár unalmas, de a mi osztályfőnökünk a legjobb mindközül!!! A barátaim kedvesek, viccesek, a fiúk udvariasak, (helyesek:D). Szinte tökéletes osztály, (persze vannak akiket nem kedvelek), de a hibáik ellenére is nagyon fognak hiányozni mindannyian, és kamasszként egyértelműen sírdogálok emiatt, és nem fogunk tudni nagyon találkozni, mert messze lakom tőlük, nem arra amerre a többség és nem vagyok olyan társasági személy, mert elég csendes vagyok és csak próbálok beszélgetni, ritkán van, hogy beleélem magam egy beszélgetésbe családon kívűl, és nagyon ritkán mentem át barátnőimhez is, hisz nem is lennék ilyen csendesen jó társaság. Magamhoz meg végképp nem hívtam őket, mert a hegyen kell felsétálni, semmi busz és hosszú az út, vagyis az iskolától olyan félóra, de fárasztó(legalábbis a forróságban), minden nap, és ha sok a tanulnivaló nem lenne érdemes átmenni bárkihez. A jövendőbeli gimimet is nagyon várom már, de oda, meg egy óra az út. Családi gondjaim is voltak, amiket nem részleteznék, amelyek miatt ilyen visszahúzódó lettem. Remélem jól be fogok illeszkedni gimibe. Az összetartásról, csoportmunkáról híres, szóval remélem, majd én is hozzá tudok szólni a dolgokhoz. Egyébként a tanárbúcsúnkon is több tanár is megkönnyezte a búcsúnkat a meghatottságtól, az igazgató és az osztályfőnökünk is. Nagyon szépeket, jókat mondtunk nekik.