Mit tudok tenni, ha tele vagyok tervekkel, mégis mikor neki kéne állni, elmegy az életkedvem mindentől?

Valószínűleg egy elhalt lélek vagy egy sötét entitás van az aurádhoz ragadva, ami folyamatosan elszívja az energiád és az életerőd.

Auratisztitás és háztisztitás javallott.

37 vagyok, van egy alapbetegségem, ami miatt bizonyos mértékben korlátozva vagyok. Van pár képzési papírom, amivel el kellene/lehetne indulni, de nem, maradok a jelenlegi xar munkahelyem.

Igyekszem kezdeni valamit az életemmel, és ma már nem kifogásokat találni. Van egy filmrészlet, ami részben motivál:

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."

Egy kicsit ilyen vagyok én is; nekem az segít ha a lehető legaprobb dolgokat tuzom ki célul.

Szóval ha fogyni akarnék akkor még véletlenül sem azt mondanám magamnak, hogy na most aztán megváltoztatom az egész életemet és megszerzem az alomtestemet, hanem csak simán felmegyek a nosaltyra, és a tésztás helyett a zöldséges receptek közül mentek le, és nem az 5 percre lévő boltba gyalogló el nap mint nap, hanem pl abba, ami oda-vissza 1 órára van.

Angolból úgy szereztem nyelvvizsgat, hogy középfokú érettségi után szinte egy napot sem tanultam rá, hanem kineztem egy csomó olyan sorozatot/könyvet ami nagyon érdekelt, de kizárólag angolul volt meg, így osszekotottem a szórakozást a tanulással.

Ha így haladsz, szép lassan szétfolysz. Nem arra gondolok, hogy rendkívül elhizol (bar az is hozzá tartozhat) hanem arra, hogy minél kevesebb erőfeszítést teszel, annál inkább elveszted azt a tartást és erőt, ami megvolt benned pl 10 éve. Ha kell, trükköt az agyaddal úgy, ahogy mondtam, de mindig csinálj VALAMIT. Az ne legyen, hogy ülsz, és azon gondolkodsz, hogy ezernyi dolgot kéne csinálnod, de mivel nem tudod hogy hol kezdj nekik, ezért inkább nem is csinálsz semmit.

Munkahelyet meg szerezz, mert kereset nélkül nincs élet. Még az is több a semminél, ha részmunkaidős vagy.

Minden nap tedd fel magadnak a kérdést:

Tényleg csak ennyi telik tőlem?

"A legtöbb ember hegyeket tudna megmozgatni... ha előbb valaki eltakarítja a dombokat!"

Én se találtam a helyem a világban, az "alkalmazotti" dolog már a középsuliban is konfliktusokhoz vezetett... így természetesen munkahelyen soha egyetlen napot sem dolgoztam. Lett egy saját vállalkozásom, megyeget, és mára megértettem, hogy a fejlődés már nem rajtam múlik, mivel vagy 60 emberrel próbáltam együtt dolgozni, és valahogy valamiféle érthetetlen okból az emberek totál használhatatlanok.

29/F

#7 Ez a szlogen igen gyorsan átlökhet valakit a depresszióba.

Kérdező ne attól félj, hogy mint NEM csinálsz. Ettől csak minden tettedet az elégedetlenség fogja hajtani, és ironikus módon csak még rosszabb leszel abban, amibe épp belekezdesz.

Persze nem rossz, ha valamennyire szigorú vagy önmagaddal, de ne erre építs. A kitartasod forrása legyen az, hogy jó valamit elerni, ne pedig az, hogy milyen rossz stagnálni.

Ha megtanultal egy nap 10 német szót, akkor örülj a sikerednek, és ne meltatlankodj azon, hogy "csak 10re telik tőlem? Másoknak 20 is menne :("

Ha minden nap tanulsz fél órát 1-2 évig, akkor garantáltan többre jutsz, mintha pár hétig minden erodet belevetnéd, kiegnel, aztán amikor nem hozod a várt eredményt annyira elkeserednel, hogy hagyod is a francba az egészet.

Részfeladatokra kell bontanod a dolgot.Pl:futás.Ha úgy állsz neki,hogy holnaptól lefutsz napi 10 km-t,qrvaisten,hogy hamar feladod.Fuss napi öt percet.Ha már simán megy,akkor tizet.Tanulj meg naponta tíz szót,stb. Ez a baj az emberekkel,nem értik meg,hogy a fejlődés egy folyamat.Nincs instant sikerélmény.

Sokan mennek konditerembe január másodikán.Csinálják két hétig,megmérik a bicepszüket/testsúlyukat,aztán jön az "Á,f@xom,nem fog ez nekem menni..."Kifogás mindig lesz.Csak aztán nem kellene csodálkozni,hogy mit rontottak el.