Kezd elmenni az életkedvem. Mit tehetnék ezen túl is?

22 éves vagyok, idén végeztem az egyetemen, (angol szak) és az ősz kezdete óta elkezdtem dolgozni is, vagyis inkább megpróbálni...

Úgy voltam vele, hogy nem maradok otthon, mivel nincs semmi lehetőség, így aztán átköltöztem egy nagyobb városba, barátnőm is ott van, így jó ötletnek tűnt. Azonban nem jutok előrébb. Sajnos ezzel a végzettséggel nem sok munkalehetőség van, eddig legalábbis nem sok lehetőség adódott, ha mégis volt az borzasztó (különféle tényezők miatt) és a fizetés is elég gyatra a munkához képest. Nyilván, nem álmodom 250-300 ezres fizetésekről, mert az nem reális, de az utolsó munkás minimálbértől mégis többet szeretnék, ha már van egy diplomám.

Már megutáltam mindent, napról napra egyre rosszabb a kedvem, ez a kilátástalanság nagyon rányomja a bélyeget a mindennapokra. Csak az életben maradásért dolgozok, hogy ki tudjam fizetni az albérletet, és ne a szüleimnek kelljen. Nagyon zavar az is, hogy ennyire számít a pénz, de nem tudok mit tenni, újból és újból előjön, hogy mihez fogok kezdeni stb. A barátnőm tartja bennem a lelket, sokszor beszélget velem erről és azon van, hogy nézzem kicsit pozitívabban a dolgokat, de nagyon nem tudom, még ha pillanatnyilag úgy is gondolom. Még az sincs, hogy legalább szeretem amit csinálok, és nem zavar, hogy nincs érte számomra megfelelő fizetés. A nyomorult angolon kívül még beszélek egy nyelvet, de hiába szomszédos ország, nem érek vele semmit (nem, nem a német).