Mi olyan hihetetlen abban, ha valaki nem szeret olvasni?

"Ne tartsátok már magatokat annyira okosnak, csak mert olvastok!"

Pedig tudományos tény, hogy az olvasás - ellentétben például a tévézéssel vagy netezéssel - folyamatosan új idegpályákat épít ki és kapcsol össze az agyban, tehát lényegében de, minél többet olvas valaki, annál okosabb.

Mellesleg, ha le nem is nézzük, hadd tartsuk már furának, hogy valakinek egyáltalán nincsenek szellemi igényei.

"Nem hiszem, hogy azok lennének a művelt emberek, akik szerelmes regényeket olvasnak."

Senki nem állítja, hogy aki olvas, automatikusan művelt lesz. Daniel Steeltől meg Lakatos Leventétől valóban nem. De meg ne cáfoljátok már, hogy akik széles repertorárban olvasnak irodalmat, azok nem műveltebbek, mint te, mikor egy Háború és Békéből is több ismeretet lehet összeszedni, mint az összes Marvel-filmből.

Nem hihetetlen és egyáltalán nem is ritka dolog az, ha valakit nem érdekelnek a könyvek. Én például azért nem szoktam sem olvasni, sem filmeket nézni, mert nekem nagyon nehéz akár több órán át koncentrálni és egy helyben maradni. Számomra épp elég teher az, hogy az iskolában, később pedig majd a munkahelyemen fegyelmezetten és végig erősen koncentrálva egy helyben kell ülnöm. A szabadidőmben szinte csak sportolni szeretek, nekem erre van igényem.

Olvasni legfeljebb rövid, pár perc alatt végigfutható internetes cikkeket szoktam, de csak az engem érdeklő témákban. Tudom, hogy nem becsületes dolog ilyet tenni, de a kötelező olvasmányaimat is mindig lerövidített olvasónapló formájában futom végig az interneten.

Mindig megértem azt a szöveget, amit olvasok, ezzel nincs problémám, buta embernek sem tartom magam, viszont koncentrálni szinte képtelen vagyok.

Úgy gondolom, hogy valóban hasznos tevékenység az olvasás, sokat lehet művelődni általa, viszont nem mindenkinek okoz örömöt, olyan tevékenységgel pedig kár lenne még a szabadidőnkben is foglalkozni, amit nem szeretünk.