Mi olyan hihetetlen abban, ha valaki nem szeret olvasni?

Nem hihetetlen, mind tudjuk, hogy az emberek nagy részének a kulturális igénye a béka feneke alatt van, olyan egyszerűek, hogy elég nekik az elalvás előtti üzenőfal-végiggörgetés.

Nem szívesen lennék ilyen...

Nekem pedig az hihetetlen hogy sokan miért gondolják azt hogy csak azért mert ők szeretik az olvasást mint időtöltést másnak is szeretne kell.

Nem vagyok analfabéta, irodalom is jól ment az iskolában. Gyermekkoromban sokat olvastam, de felnőtt koromban már egyszerűen nem köt le. Nincs Facebook-om, tehát nem kell azzal jönni hogy csak a közösségi média érdekel. Sok dokumentumfilmet nézek, plusz egyéb filmek, van hobbim is, dolgozok, néha kertészkedés, és szeretek főzni. Ha mindezekkel kapcsolatban kérdésem van utánanézek ami olvasással jár, nyilván nem könyröl beszélek hanem internetről. A versek és egy egész könyv viszont egyszerűen most már nem köt le. Ha ennyi miatt valaki lenéz és ő azt hiszi hogy ő jobb ember mert könyvet olvas, akkor az a másik embert minősíti.

Én azért nem olvasok, mert nincs semmilyen műfaj ami igazán lekötne és figyelem zavarom van. Még filmek nézése közben is elbóklászik a figyelmem, de olvasás közben minden bekezdésnél elvesztem a fonalat. Szeretem a lényegretörő közlésmódot, nem bírom ha valami túl van körítve, díszítve. Hosszú a táj, az emberek, a helyszín leírás, a fölösleges részletekre való kitérés. Nem tudja fent tartani a figyelmemet. Nekem azonnal kellenek a válaszok. Ha nem kapom meg, akkor elveszlik az érdeklődésem.

Másik meg hogy én nagyon ábrándozó, álmodozó személyiség vagyok, de egy könyv nem tudja beindítani a fantáziám. Néha frusztrál hogy az elején kihagynak részleteket, amelyek csak a továbbiakban kerülnek megmagyarázásra, és a korábbi képzeletemben felvázolt díszlet vagy személyleírást kénytelen vagyok megsemmisíteni. Továbbá nálam alapjáraton filmek terén a horror, thriller, sci-fi jön be. Egy könyv nálam sehogy se tudja átadni azt a megborzongtató élményt ,hatást, amit egy film által bemutatott képi világ igen. Nincs olyan leírás ami engem kicsit is megrémítene, filmben is nehéz olyat találnom ami kicsit is átlépi a félelemküszöbömet, de könyvben lehetetlen.

Ha okkulni akarok akkor a dokumentumfilmeket részesítem előnyben.

Megjegyzem inkább audio-vizuális memóriám van, tehát akkor jegyzek meg dolgokat a legjobban ha azt hallom is és látom is a képernyőn. Puszta olvasásnál ritkán jegyzek meg szavakat, hogy az befolyással legyen a szókincsemre.

Én imádok olvasni (bár nem vagyok úgymond "mindenevő"), de el tudom képzelni, ha valaki nem szeret olvasni.

Igazából amilyen beszűkült a magyar oktatási rendszer kötelező olvasmányok terén, annyira sajnos nem csodálkozom, hogy sok ember kedvét elveszik csak az olvasástól, még egész fiatalon, holott az egy nagyon jó tevékenység.

A szülőknek törekedniük kell arra, hogy a gyerekük fiatalon megismerkedjen számára korban és érdeklődési körben megfelelő irodalmi művekkel, és akkor egyik könyv majd követi a másikat, hisz aki egy nagyon jó könyvet olvasott már életében az tuti nem mond olyat, hogy utál olvasni. Rá fog jönni milyen jó időtöltés. De amíg csak az adott korosztálynak "magas" és unalmas könyveket próbálnak lenyomni a gyerek torkán nem is lesz több könyvmolyunk.

Szerintem az olvasás olyan, mint a sport. Nem létezik, hogy valaki ne szeresse, csak anno elvették tőle a kedvét és/vagy nem találta meg a neki való könyvet/sportágat.

Messzebbre megyek, könyv sem kell ahhoz, hogy valaki szeressen olvasni. Én például röhögni tudnék, mikor valaki a mai populáris irodalmat forgatva műveltebbnek hiszi magát annál, mint aki nem olvas. Ami ma a polcokon van, az egy igénytelen szenny, nulla kulturális értékkel és csak azért van ott, mert valaki jó mélyre nyúlt a zsebében vagy jó mélyre tolta a nyelvét. Anno testközelből volt szerencsém megfigyelni, hogyan is osztják a lapokat a kiadóknál... Nos, talán 20%-a az íróknak az, akinek a műve a tehetsége miatt került a polcokra.

Én már nem olvasok könyvet. Pontosítok, kézikönyvet igen, szépirodalmi műveket egyáltalán nem. Az utolsó könyv, amit örömmel fogtam kézbe egy Stephen King regény volt, nagyjából 6-8 éve. Aztán kaptam/vettem néhány nagyra értékelt gyöngyszemet és fájt olvasni. Nem lenne túlzás azt állítani, hogy néhány komment kevesebb szóismétlést tartalmaz és jobban konstruált, mint az a kaliberű moslék, ami eredeti nyelven is ajtótámasznak volt alkalmas, félrefordítva meg aztán főleg. És bizony, ahogy a TV műsorokban is megjelenik az ostoba prolik értékrendje és az általuk alakított kereslet, úgy a könyveknél is megfigyelhető ez a fajta romlás.

Egy papír alapú olvasmány külön élmény, viszont olvasni ugyanúgy ér online. Ugyanúgy olvasás egy tehetséges amatőr novelláit olvasni, aki az adott művel versenyt is nyert vagy egy random szerző blogját, akinek tökéletes a humora. Olvasás az is, mikor az ember publikációkat keres egy számára érdekes témában. Én is inkább utóbbi felé húzok, ha pedig szórakozni akarok, írok saját történeteket. Nem a nyilvánosságnak, inkább magamnak. Mindeközben pedig figyelek arra, hogy ne kövessem el azokat a malőröket, amik miatt megundorodtam a könyvesboltok kínálatától.

Sajnos, amióta okoskodó telefonja van sok emberek, ezért, vagy erre hivatkozással érdeklődés hiányában nem olvasnak rengetegen, ami elképesztő számomra. Buta emberektől hemzseg a világ, amitől hányinger kerülget.

Nem érdekli semmi őket, csak a különböző csoportok, és chatszobák, na, meg nulla viselkedési kombinációk....nem kommunikációk, mert olvasás hiányában nem beszélgetnek, szókincsük nincs. Szomorú nagyon!