Más is ennyire vissza bele tud mélyedni a múltba?

Én amikor megtalálom egy egy tinikori jegyzetem vagy naplom vagy bármi "gyermekit"(vagy tízévvel ezelőttiket) kicsit megriaszt hogy 1. Sokkal élesebb eszem kreativitásom cikázo energikus értelmes gondolataim voltak de még vmi skiccelt rajzom alapján is mint ma...2. Amiktol akkor féltem szorongtam megoldhatatlan kilátástalan dolgaim, azok ma is ugyanugy megoldhatatlanok kilátástalanok hiába telik el lassan egy élet is meg küzdök harcolok tanulok fejlődök ma sem tudom elérni, ennyi év tapasztalat után sem. Pl valahogy akkor se volt pénzem sokszor mit enni sem de ma is ugyanez van. Hiába a diploma meg minden. Kozben jöttek csőstől mégnagyobb gondok is pl szemelyi hitelek stb. 3. Vagy amiket akkor nem tudtam megoldani ha mai aggyal visszamehetnék se tudnám megoldani. 4. Ahogy pasik miatt sirtam anno, ugyanugy sirok ma is csak más pasik miatt. 5.anno tudtam örülni olyanoknak pl kabalagyüjtés lepke vagy bélyeggyűjtés ma már semmi ilyennek nem tudok. Nem öröm semmi ilyen "gyermeki"dolog nekem ma. Nem dob fel pl rajzolás sem már. De a felnőtt magamat se találom, hogy a felnőtt életben mik az apró örömök akkor, ha nem a csigaházgyűjtés rajz bélyeg meg ezek..nem sikerult megtalálnom ma sem.. 6. Aztán pl a naplom mivel majdnem betelt igy abbahagytam az írást mert ugy gondoltam ha betelik meghalok, akkor van vége az életemnek(hisz kb 10 éves kortól vezettem). Igy jópár töküres lap van benne még hagyva.

Az utolsó soraim kb már csak arrol szóltak hogy meghalt a nagyi, vagy házasodik tesom anyáék váltak meg ilyen vazlatszeru felsorolások csak.

Nem voltak már terveim céljaim mert kilátásaim sem voltak. De ma se làtok.