Miért nem akarom felfogni hogy egyszer meghalok én is?

Sokan azt mondják, hogy az ember éljen a mának. Csinálj olyan dolgokat, amiket csak akarsz, hisz csak egyszer élsz. Lustaság ellen sok megoldás van. Itt a nyár, menjél el valahova a barátokkal, és bulizz, élvezd az életet.

A halál természetes dolog, ne azon aggódj, hogy vajon mikor következik be, ezzel csak magadnak okozol rosszat.

Nem termeszetes fiatalon a halalra gondolni. De megsugom, 70-80 evesen se, vagy beteg 40-50 evesen sem. Minden nap remeny, a halal az elettel osszeegyeztethetetlen, belenk van kodolva minden lehetseges elutasitas es tuleles. Ez igy normalis.

Eddig tartott volna ez a komment, de a csajozos hulyesegedre muszaj meg irnom: hasznald a kezed egyelore. Van idod szerintem :D

"Nem termeszetes fiatalon a halalra gondolni. De megsugom, 70-80 evesen se, vagy beteg 40-50 evesen sem."

El tudnád magyarázni,hogy miért nem természetes a halálra gondolni? Vannak fiatalok is foglalkozhatnak, sőt foglalkoznak is a halál gondolatával.Itt van pl. a kérdező. Én pedig az általad említett beteg 40-50 éves rétegbe tartozom, és igenis foglalkozom vele, mert egyrészt el kell rendezzem a dolgaim, hogy minél kevesebb gondot okozzak majd ezzel, ha bekövetkezik. Másrészt mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor megismeri az idő múlását. Természetesen megértem, hogy akadnak olyan emberek, akik nem nagyon tudják azt elfogadni, hogy aki megszületett, az meg is hal.

Kérdező! Általában az emberek többségére ez a jellemző, hogy nem tudják elfogadni / elképzelni a saját halálukat, mert valószínűtlennek tűnhet nekik, velem ez nem történhet meg alapon. Pedig te is írod, hogy tudod, hogy meg fog történni. Akkor ne legyél lusta csajozni:D, és élni az életed, amíg csak lehet.

#5

"Nem termeszetes fiatalon a halalra gondolni. De megsugom, 70-80 evesen se, vagy beteg 40-50 evesen sem."

Én nagyon fiatal vagyok, de nap mint nap ennél idiótább, durvább és elgondolkoztatóbb dolgok is eszembe jutnak (már abba is belegondoltam, hogy ez biztos elég furcsa, ha ilyenek eszembe jutnak, mert tényleg a legabszurdabb dolgok is a fejemben vannak nap mint nap), de ettől függetlenül nem drogozok, nem vagyok sorozatgyilkos, alkoholista, nem szeretnék öngyilkos lenni, és bár nagyon hullámzok a régi pesszimista és az egyel újabb valamennyire optimista énem között, meghalni sem szeretnék, és régebben sem szerettem volna. Szerintem gondolkodni komoly, morbid, szomorú, abszurd dolgokon nem hiba vagy bűn.