Kezd idegesíteni a túlzásba vitt bátorítási kényszer a barátom részéről. De nem képes felfogni, hogy felesleges. Esetleg valakinek lenne ötlete miként szereljem le véglegesen a témáról?

Előre leszögezném, hogy szeretem a barátaimat és bízom bennük. De ez a túllihegett buzdítás amit egyikük megejt, kezd az agyamra menni. A helyzet az, hogy rendszeresen ismerkedésre próbál ösztönözni. Állandóan azzal jön, hogy ne írjam le magam és mellé puffogtatja a szokásos csontig lerágott közhelyeket. Szerinte nem jó nekem egyedülállóként és valójában szenvedek, csak nem mutatom ki. Pedig én ezt az életet választottam és jól is érzem magam így. Szóval nem játszok semmilyen "szerepet". Természetesen többször is beszéltem már vele arról, hogy ugyan jól esik, de nincs szükségem a támogatására. Ráadásul a sokadik lelkifröccs már inkább csesztetés, mint segítség. De ez sem használt. Én meg már nem tudom hogyan állítsam le az egészről.