Mennyit változott a gondolkodásod 20 éves korod óta ?

21 évesen még ér véleményt nyílvánítani?

Mert ha igen, akkor drasztikusan megváltozott, mégpedig a jó irányba. Ahogy eddig gondolkodtam az istentelen módon elcs(?)eszett volt, és soha többet még csak gondolni sem akarok rá, mert magam előtt is szégyellem. De azóta rájöttem arra hogy mit szeretnék csinálni, mivel akarok foglalkozni, mi az oda vezető út, mik a lépcsőfokok, és így tovább. Jó emberismerő lettem, letisztultá vált az életem. Nyilván nem zökkenőmentes, de nagyságrendekkel (!) jobb, mint az egy-két évvel ezelőtti volt. De még 20 évesen is bőven rossz irányba tartottam.

Ilyesmire gondoltál? :)

Rengeteget változott!!

És ez így normális szerintem, hiszen az ember tapasztal, fejlődik.

Nem olyan sokat. A legtöbb dologról ugyanazt gondolom, csak kicsit finomabban kezelem az egyes helyzeteket. Mint sok fiatal, én is naiv és emiatt leegyszerűrítő, fekete-fehéren gondolkodó voltam...

Ez nem azt jelenti, hogy például az olyan dolgok, mint az erkölcs, relatív lett számomra, inkább azt, hogy nem tudom azt mondani, hogy ez így szar, hanem automatikusan felhozok egy kivételt, amikor valahogy mégis érthető, hogy úgy alakultak a dolgok (és ráadásul nem is rossz).

Sokat. Jobban le tudok xarni dolgokat, és elengedni, lényegtelen, nem fontosakat.

Kicsit többet foglalkozom a magam boldogságával, és a saját véleményemmel.

Anyagiasabb lettem, jobban megértem a világ működését.

Kicsit másabb témák érdekelnek, de sok dolog már nem mozgat meg.

Boldog voltam, voltak nagy terveim,volt pénzem és volt normál életem

Ehhez most egy tragédia ahogy élek de meg lehet szokni a nyomorúságot is sajnos

Ami azt illeti, én eléggé emlékszem még, hogy milyen volt a gondolkodásmódom 20 évesen. Olyan 180 fokos, drasztikus változások nem történtek azóta se, de vannak olyan dolgaim, amikben igenis megváltoztam, megkomolyodtam és másképp állok hozzájuk. Hál'istennek, elvégre gázos lenne, ha 26 évesen ugyanott tartanék agyilag, mint 6 évvel ezelőtt.

Például ma már nem nyalogatom annyira a sebeimet a régi gimis sérelmeim miatt és nem az önsajnáltatás meg a halálvágy tetszi ki a gondolataim nagy részét. Teljesen elfelejteni persze sohasem fogok semmit, de ma már kellően továbbléptem, lezártam a múltamnak ezt a részét. Amennyire csak tudtam, felülírtam őket kellemes emlékekkel. Ami rossz pedig megmaradt, azt bezártam egy képzeletbeli dobozba, és elsüllyesztettem jó mélyre a fejemben. Nincs már rájuk szükségem.

Baráti kör terén ma már inkább a minőséget helyezem előtérbe a mennyiség helyett, és nem futok olyan emberek társasága után, akiknek tudom, hogy nem kellek, maximum csak megtűrnek maguk mellett. Ettől függetlenül még ma is szeretek új emberekkel megismerkedni, de ha nem működik annyira a kémia, akkor az általában úgyis hamar kiderül.

Szóval ezekben például érezhetően változtam, de ami például 20 éves korom óta ugyanolyan változatlan maradt, az az, hogy még ma is ugyanúgy igyekszem sokat csavarogni, halmozni az élményeket, akár barátokkal, akár egyedül. Legyen az például egy mozi, egy koncert, egy buli, egy színházazás vagy bármi más.

Ez nem tűnhet nagy dolognak, de amennyire én látom, a korosztályomon belül nagyon sok olyan egyén van, aki ennyi idős korára már kissé "befásul". Pláne ha már gyerekük is született.

26/F

Anno reményekkel teli voltam hajtottam mindent mindenbe beleadtam a maximumot.

Most reményvesztett es belefàradt lettem màr.