Introvertáltak tényleg félnek egy sima telefonálástól is? Vagy ha a pincér elrontja a rendelést akkor nem mernek szólni?

Szerintem ez nem introvertáltság kérdése, inkább szorongásra, szociális fóbiára utaló dolgok ezek.

Régebben én is ilyen voltam, utáltam telefonálni, áldottam az online kajarendelést, sose szóltam, ha elém tolakodtak a sorban stb.

Aztán ezt nyilván lehet tanulni, és tök hamar le lehet vetkőzni ezeket a gátlásokat, csak "gyakorlás" kérdése és aztán rájön az ember, hogy nem olyan nagy dolog ez. (Érdekes egyébként, hogy ha nálam is "rosszabb" fóbiás emberrel voltam, és éreztem rajta, hogy nem tud/nem mer valamit elintézni, akkor olyan magabiztossággal intéztem el helyette, mint sose... :D )

Egyébként segítségként, ha ilyet látsz ismerősi körökben ne tedd ki a társaság középpontjába, nyugodtan kérdezd meg négyszemközt, hogy mit rendelt, vagy szólj a pincérnek te.

Iszonyú stresszes egy ilyen embernek azt átélni, hogy váratlanul beledobják a mély vízbe mindenki előtt. És lehet, hogy ez sokaknak butaságnak tűnik, mai fejjel nekem is az, mert már teljesen máshogy viszonyulok az ilyen dolgokhoz, de vannak ilyen emberek, akiknek ezek nehézséget okoznak és saját a maguk kell ezt felismerniük és megtenniük a lépéseket ahhoz, hogy jobban tudják az ilyen szituációkat kezelni, a nyilvános szereplésbe való kényszerítés csak ront a helyzeten.

10:

Azért nincs igazad, mert a kettő összefügg. Egyrészt a szorongás nem egybites kérdés, hogy valaki szorongó ember vagy nem, mert mindenki szorong néha, csak eltérő ki milyen gyakran és mennyire. Egy extrovertált nagyobb eséllyel szorong akkor, ha egyedül van, vagy olyan emberek között, akik nem akarnak vele beszélgetni. Egy introvertált meg nagyobb eséllyel szorong társaságban. Nyilván nem azt jelenti, hogy mindig minden introvertált szorong társaságban, viszont mivel az introvertáltakat jobban motiválja a belső gondolati világuk, mint a társasági élet, ezért nagyobb eséllyel alakul ki szorongás nála társaságban. Ami persze függ attól, mennyire szorongó ember.

Nem. Én introvertált vagyok, ami azt jelenti, hogy ha választhatok, hogy étterembe megyek a munkatársaimmal, vagy házhoz rendelem a kaját és netflixezek, akkor utóbbit fogom választani.

Attól még ha mégis elmegyek egy étterembe, és ott elrontják a rendelést, megkérem a pincért, hogy javítsa ki, és ez semmilyen szorongást nem okoz, ahogy telefonon pizzát rendelni, vagy idegenekkel beszélgetni sem. Ne úgy képzeld ezt el, hogy félsz az emberektől, vagy utálod őket, hanem úgy, hogy szívesen töltesz időt másokkal, de jóból is megárt a sok.

15:

De aki introvertált, annál épp azért, mert hajlamosabb kevesebbet kommunikálni, b

nagyobb eséllyel alakul ki kisebb vagy nagyobb szociális fóbia. Az, hogy konkrétan nálad nem, ezt nem cáfolja.

Ez szociális fóbia, tudom, mert nekem is vannak hasonló sztorijaim, hogy inkább kussban maradok, akkor is, ha elrontották a rendelésem, míg az egyik barátnőm simán nekiáll vitázni meg panaszkodni. Pont minap volt, hogy vettem egy üveg körömlakkot, és már hazafelé félúton, amikor megnéztem a blokkot, láttam, hogy qva drága, és, ha tudom, hogy ennyi (3000Ft), akkor nem vettem volna meg. A barátom erősködött, hogy forduljunk vissza, vigyük vissza, de én nem akartam, mert égőnek gondoltam volna vagy nem tudom, egy olyan helyzet lett volna, ami nagyon kellemetlen.

Telefonálni sosem szerettem. Mármint barátokkal, családtagokkal oké, de ha fel kell hívni a bankot,iskolát, munkahelyet, repülőteret, akkor szabályosan szorongok. Öt év alatt egyszer jelentettem beteget, mert annyira ráparázok a telefonálásra, pedig anno kiskorunkban engem is, tesómat is megtanítottak a szüleink rendesen, hogy kell telefonálni, de akkor sem megy.

Amúgy ez a dolog sem fekete-fehér, tehát az, hogy aki intorvertált vagy szociális fóbiája van, az visszahúzódó kis egérke, aki nem hagyja el a szobáját, mert én például olyan jellegű társaságban, mint én magam, teljesen nyitott vagyok. Például az egyetemen, míg a jelenlegi munkahelyemen (nem a szakmámban dolgozom) elkönyveltek furán, tudom, mert visszahallom.