Ti eldobnátok azért a pincér állás lehetőséget, mert remegne a kezetek? Többi lent

Fiatal koromban 18-19 évesen már pincérkedtem. Jó volt. Később lett egyéb munkám, nem ezt csináltam, majd megint jelentkeztem felszolgálói állásra. 1 hétig csináltam, mert azt vettem észre, hogy stresszhelyzetkor, vagy mikor sokan jöttek, vagy szép lányok, akkor remegett a kezem. Leginkább a kávéscsésze+csészealj kombinációban ahogy emeltem le a tálcáról nagyon rezgett és minnél jobban rezgett annál jobban ráfokuszáltam, még cikibb lett áh.., vagy pezsgőspoharakat vinni..

A két pincér pozíció között azért közrejátszott pár magánéleti dolog. Kisebb szorongással társulva. És jó pár évig nem is dolgoztam szociális, nyüzsgő közösségben.

De pont ez az, hogy én erőt vettem magamon és megpróbáltam.

A referenciáim miatt sok helyre mehetnék, leginkább külföldre is.

Azzal nyugtatom magam, hogy nem muszáj ezt örök életig csinálni, más is pályaelhagyó stb..

De én meg szeretném csak ez a szar gátol. Ha ezt nem csinálhatnám akkor mindig is ott maradna egy űr, hogy nem mertem.

Talán most magammal harcolom, hogy bizonyítanom kellene magamnak, még hanem is csinálnám sokáig. De megpróbálni megint és legyőzni ezt a félelmet. És utána lehet maradnék ebben, de lehet hogy nem.

Csak most mint egy tüske bennem van ez a dolog, vagy el kellene engedni és nem rágörcsölni ennyire? Mit gondoltok?