Sokan miért nem próbálnak meg tenni azért, hogy jobb legyen nekik?

Valahol hallottam, hogy akkor tesz az ember magáért ha a vele járó teher és feszültség kevésbé kellemetlen, mint az, amit az aktuális, szar helyzet okoz... Szóval, szerintem csak meg kell várni, hogy eléggé fájjon. Akkor mindenki elkezd cselekedni.

Igényük sincs rá hisz fogalmuk sincs h olyan opció is van

Vannak, akik megpróbálnak cselekedni, de nehézségekbe ütköznek, így alábbhagy a lendület, majd a végén leállnak, és maradnak ott, ahol voltak. Majdnem mint egy diagram. A másik, meg ha "én" elkezdem motiválni a másikat, hogy "tedd ezt-azt, mert ez, és az jó dolog", akkor jön a személyiségi jogával és társaival. Tehát "én" hiába adok neki motivációs lendületet, ha ő befenyít. És itt jön be az ördögi körforgás a dologban, mert pl.: számtalan filmben látni, hogy pont a kissé durvább, erőszakosabb hozzáállással a másik felé lehetne eredményt elérni, és szerencsére van, aki nem adja fel, és kvázi "nekimegy a másiknak" a változás végett, ami jó. Csak hát a jogok...