Hogyan lendüljek túl ezen a mélyponton (egyetem)?

Előre bocsánatot kérek, de a f&@#>om tele van már mindennel és ezt tényleg nem tudom szebben megfogalmazni. Teljesen elegem van az egészből, nem érdekel semmi, nincsen kedvem semmihez, nincsen erőm semmihez, nincsen motivációm semmihez és így tovább, semmit nem akarok már csinálni, senkivel, semmikor, sehol. Nem tudnék egy pozitív dolgot sem mondani az életemben, aminek tényleg örülni tudok, amire büszke lennék vagy, amivel elégedett lennék vagy amire tényleg pozitívumként tudnék tekinteni. Annyira leamortizál az egyetem, kívül és belül egyaránt, hogy arra már nem találok szavakat... Olyan szakon tanulok, aminek így önmagában nincsen sok értelme és igazából már nem is érdekel annyira, szóval emiatt is fogy a motivációm. Sőt, szerintem eleve nem is való nekem ez a szak, nem is kellene idejárnom, ha teljesen reálisan nézem a helyzetem. Sokszor már csak azért tanulok, hogy jó jegyet kapjak, mert ez még valamennyire motivál, de már ez is egyre kevésbé (pl. látom, hogy más felvesz 6 millió kreditet és kettes átlaggal több ösztöndíjat vagy jobb kolit kap). Nem nehéz szakra járok, de így sincsen mellette semmi életem. Rengeteg időm elmegy az egyetemmel, az órákra való készülődéssel és ez nem térül meg. Emellett tök kevés időm van, de eleve mindig teljesen fáradt vagyok, semmi energiám nincsen és órán kívül csak tanulok, fekszem vagy alszok. Amióta egyetemre járok nincsen szociális életem, nem járok sehová, nem csinálok semmit, nincsen normális baráti társaságom, nincsen párkapcsolatom, el vagyok hízva, hullik a hajam, csúnya a bőröm, nincsen már hobbim, nincsen semmilyen szabadidős tevékenységem, még filmet is a nyáron néztem utoljára és könyvet is az érettségi után olvastam utoljára. Pénzem sincsen semmire (mondjuk a szüleim támogatnak, de azért plusz dolgokra nem szeretnék tőlük kérni) és nem tudok dolgozni az egyetem mellett. A kollégium is egyre jobban idegesít már. Sokszor már ahhoz sincsen kedvem, hogy valakivel beszélgessek, bejárjak órára, de utána még a kollégiumban sem tudok egyedül lenni. Szóval kb. semmit sem szeretek jelenleg. Legszívesebben otthagynám az egyetemet, viszont nincsen jobb biztos alternatívám, emiatt ezen inkább valahogyan túl kellene lendülnöm csak nem tudom, hogy hogyan.