Szerintetek normális ez az irigység? Rossz ember vagyok? Hogy tudnám leküzdeni?
Testvéremmel mindketten rég saját családi életet élő idősebb emberek vagyunk. Az élet úgy alakította, hogy neki nagyon jól megy a sora (gazdag), mi sem panaszkodhatunk, de nagyon meg kell gondolnunk mikor mire költünk. Valószínűleg a neveltetésünk miatt közös a hobbi érdeklődési körünk és ugyanazt a kreatív hobbit választottuk. Míg nekem használt,innen-onnan kapott ingyen dolgokból kell alkotnom, neki lehetősége van megvenni bármilyen új alapanyagot amit, és amikor csak akar, és emiatt sokkal minőségibb minden alkotása, amit természetesen rokonok/ ismerősök minden alkalommal nekem el is mondanak ( dicsérik a testvérem munkáját - ami persze jogos). Én pedig ahelyett, hogy azt érezném tényleg milyen nagyszerű, de szép amit csinált, és de jó hogy neki erre lehetősége van , csak ezt a mérhetetlen irigységet érzem, és legszívesebben kidobnék minden szemetet, amit eddig én készítettem a szedett-vedett dolgaimból és soha többé nem beszélnék arról, hogy valaha ilyen hobbim is volt. (Pedig tényleg szívből és örömmel alkottam én is)
Ezt az irigységet le lehetne valahogy küzdeni? Esküszöm szeretnék örülni a sikerének, mert nagyon szeretem és tényleg szép dolgokat csinál, de valahogy nem megy és ettől olyan rossz embernek érzem magam. Pláne, hogy sokszor valószínűleg titkolni sem tudom amit érzek (néha már konkrétan a sírás is fojtogat, ha hallgatom a sok dicséretet pedig nem vagyok már gyerek). borzasztó kellemetlen.
válasza:Az összes irigylésre méltó dolgaiból pont a hobbija lett szembetűnő?
Mindegy. Úgy küzdöd ezt le, hogy beletörődsz.
válasza: válasza:Egyszerű de egyben bonyolult helyzet. Voltam hasonlóban, igazából az lenne a jó, ha egy relatív értelmes emberrel tudnál erről beszélgetni és kicsit szintet lépni a gondolkozásban.
Mik azok, amiket tudatosítanod kell?
Először is amit érzel, jogos.
De.
És itt jön a lényeg.
Habár szívedet lelkedet beleteszed a hobbidba, és az eredmények függvényében szeretnéd megkapni a visszajelzést, hogy értékes ember vagy, valójában a hobbid nem te magad vagy csak egy részed.
Te nem kis pista, az ország második legjobb hajómodell építője vagy akkor sem ha te magad így definiálnád.
Először is te egy ember vagy, férj, sokaknak barát, és ha kicsit végiggondolod még sokaknak sok minden.
Vedd sorra az értékeid, és tudatosítsd, ki minden más vagy még a hobbidon túl.
Másodszor, ha őszintén belegondolsz, kevesebb leszel te a testvéred sikerétől?
Ez tudom, hogy nehéz, mert így érzel, de tényleg tőled vesz el bármit?
Harmadszor, a sikerétől te rosszabb lennél a hobbidban?
Ha tudod, hogy hasonló eszközökkel hasonlót is alkothatnál, nem szabad emiatt rosszul érezned magad.
Ha pedig valójában azért érint rosszul mert titokban attól félsz, mégbhasonló anyagiakkal sem lennél olyan jó, akkor most őszintén, számít ez?
Te nem a hobbid vagy, hanem egy ember rengeteg más értékelhető tulajdonsággal.
Ezek persze olyan gondolatok, amiket bárki józanul végiggondolhat, a művészet az, ha annyira magadévá tudod tenni, hogy túl is tudsz velük lépni a problémán.
1-es: Igen, mert csak ezt emelik ki mindig mások előttem, hogy ő milyen szép dolgokat készít, és már bezzeg hol tart benne. Ő saját magát soha nem fényezné, egy nagyon kedves szerény ember, nem veri a mellét, hogy neki milyen jól megy. A többi anyagi különbség meg igazából nem mérték nekem (hogy pl:márkásabb a ruhája sosem érdekelt,de valahogy - mivel én is ugyanígy szívből alkottam - ez a megkülönböztetés nagyon rosszul esik)
Csak nagyon rosszul esik, hogy ha nekem is lenne miből, én is pont ugyanilyen dolgokat készíthetnék. De nincs. És ezt még sokszor (ha nem is szándékosan) de jól az arcomba is dörgölik mások (nem a testvérem). És ettől pont egy olyan emberre leszek irigy aki tényleg nem érdemli meg.
2-es: ha tudna róla biztosan megpróbálna segíteni, de azt meg az önérzetem nem tudná elviselni. Nem vagyok rászoruló,megvehetném, csak most vannak fontosabb dolgaink is amire költeni kell, ez meg sajnos egy viszonylag drága (alapanyagigényes) hobbi. És amúgy magamtól nem érzem a saját alkotásaimat kevesebbnek azért mert használt dolgokból van, csak nem alkothatok olyan szabadon, ami nyilván korlátoz a lehetőségekben
3-as: ezt megkönnyeztem, nagyon köszönöm! Sokat segítettél!
4-es: semmit, csak több a lehetősége ezáltal "szebb" dolgokat tud csinálni. (pl nem mindegy hogy választhatsz színt, vagy abból kell kihoznod valamit amid van, de attól még nekem ugyanúgy öröm volt alkotni - legalábbis eddig )
válasza:Kedves Kérdező!
Próbáld mantrázni #3-as pontjait. Nem könnyű, de menni fog! :)
Nagyon sokszor érzek hasonlót, mint te, de én, azon az 5-10 percen túl, már nem gondolom, hogy rossz ember vagyok. Tudod miért? Mert ez nem a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" fajta irigység.
Nem írod le, hogy mivel foglalkoztok, de nem tudnád a hátrányod előnnyé változtatni?
válasza:Minden fejben dől el.
Jómagam is alkotok, több ágon is.
De ne feledd: neki is a semmiből indult el mindaz!
Csak másképp gondolkodott, cselekedett, mint te magad.
Az irigységet a fejedben dolgozd át versenyszellemre és tegyél meg lépéseket, ami szükséges.
+ Nem kell utánozni, a magad módján saját projektekkel, önmagaddal érvényesülj.
Ismerek olyan testvért, aki kb az idősebb tesójának árnyéka - kb követi, de azzal nem önmaga és elveszett ez miatt a világban.
Pedig tehetséges, ismerem jól s láttam mire képes kicsi kora óta, mert gyerekkori barátom és volt suli társam.
Like-olgatja tesójának munkàit, de tudom, hogy rosszúl esik neki az, hogy alul maradt.
De ez nem is fog változni se nàla, se nálad, ha nem tudtok kilépni az árnyék szerepből.
Magát az árnyék szerepet adjátok fel!
Ne az alkotást!
Szemétből is lehet alkotni, ha megfelelően használod azt.
Tudod hogy startoltam, amikor feltörni kezdtem?
Az egyik cégnél lomtalanítottak és megakadt a szemem rengeteg műanyag tekercsen.
1200ft ot hozzá csaptam eleinte, csináltam belőle 40ezer ft hasznot, azt vissza forgattam a többi műanyaghoz, amit elhoztam és több darabot csináltam, ami szintén elkelt.
S haladtam felfele.
A pénzzel is kell tudni bánni, nem csak alkotni.
Mára pedig: kell szilikon vagy műgyantából 20kg vagy több, nem baj, megveszem.
De mindennek az előzménye a nulla/csóróság volt...
Az irigységbe vetett energiádat fektesd bele önmagadba.
Magaddal foglalkozz.
Mit hogyan alakíthatsz, hogyan oldhatod meg lépcsőről lépcsőre.
Az alkotás üzlet, pénzügy is.
Az alkotások se 1mp alatt lesznek készen előtted.
Tervezést, megfontoltságot, agyalást, kivitelezést, időt igényelnek.
Ugyanez igaz a pénzre, üzletre is.
Az se hullik az öledbe!
Vannak akik kimondják ezt a mondatot:
"De szerencsés vagy, hogy azt csinálod amit szeretsz"
Szerencse???????
Dehogy... Bocsánat a kifejezésért, de Qrva sok időm és munkám áll mögötte, nem "szerencse".
A hobbi és az ember érdeklődése nem neveltetés kérdése!
Erre élő pl tesóm és én, ugyanúgy neveltek, kirándultunk, kreativítás formákat mutattak nekünk, de csak engem fogott meg igazán.
+ A térlátást és alkotásokhoz való érzéket , kézügyességet csak úgy nem lehet adni gyerekbe.
Sok emberben az irigység, féltékenység onnan fakad, hogy ő maga lemaradottnak érzi magát a másikhoz képest s ez képes megkeseríteni a saját életüket, de akár másokra is kihat.
Ezt tapasztaltam is sokszor, hogy ok nélkül rosszak/rosszindulatúak felém bizonyos emberek.
Ez van.
Nem én tehetek arról, hogy ő maga ott tart ahol, mert nincs agya, egyszerűbb ujjal mutogatni s mással foglalkozni, mint magukkal, ahol lenne mit helyre rakni,rendezni.
Tedd te is azt, magadat rendezed s feltörsz a SAJÁT utadon.
Az alkotás, kreativítás, probléma megoldó képesség olyan dolgok, melyeket az embernek magának kell megoldani (kedves kommentelő!)
Ne pátyolgatni, lökdösni kelljen az embert.
Az más ha tanácsot kér pl melyik alapanyagot vegye meg "A" vagy "B" pl epoxy vagy poliuretán.
Attól az alkotás saját, teljesen más, mint ami a másik fejében van.
Erre pl:
Írtam, hogy "műanyag".
Kinek mi és milyen formában jelenik meg fejben.
Apám: pet palack...
Anyám: műanyag mappák...
Holott amiről szó van az egy:
0.3mm-es vastagságú , 10cm széles, 330m hosszú műanyag, ami egy vastag gurigára van feltekerve.
Ahány ember annyi ötlet, gondolkodás.
A kérdezőnek pedig ezt kell elérnie, hogy maga módján, hozza ki magából a legjobbat.
Ne egy testvért "bálványozzon" árnyékként követve úgymond.
Ne hari, hogy így írom, de szerintem itt vagy elveszve, ha jól gondolom.
Persze ez az én véleményem, de alkotóként jobban bele látok, mint egy szimplán erre járó választ adó.
Sok sikert és kitartást!
Üdv!
válasza:+ kinek mennyire hobbi?
Számomra a munkám is lett mára. Így persze, hogy több pénzt tudok bele ölni, mint aki csak otthon hobbiként csinálja.
🙃
Neki/neked bevételt is jelent s milyen szinten? Ez se mindegy.
válasza:“Szerintetek normális ez az irigység?”
Igen, normális, és ezért te még nem vagy rossz ember.
De ha megakarsz szabadulni az irigységtől, az bizony küzdelemmel jár.
Tegyél szert egy helyes belátásra, te ezt az életet választottad, pontosan ezen emberek között, a gazdag testvéreddel, és azokkal akik őt a mennyekig dicsérik, hogy megtanuljad hogyan emelkedj ki ebből a kellemetlen állapotból. A többit már megírták előttem, hogy te nem az vagy amit alkotsz, hogy te annál sokkal több vagy. Segíthet ha valásos vagy, vedd akkor tudomásul, hogy te Isten egy és elsőszülöttje vagy, belőled csak ez az egyetlen van. Ne tekints senkire se mintha vetélytársad lenne, nem kell versenyezned. Én is küzdöttem az irigységgel, bármit is tettem, mindig volt valaki aki jobban teljesített. Mára elértem hogy csak ritkán fordul elő, hogy az irigység gyötör, akkor arra gondolok, hogy én választottam ezt az életet, nekem ezen kell átmennem, hogy tanuljak belőle.
Nagyon köszönöm mindenkinek aki írt! Nagyon jól esett! Próbálom is magamévá tenni a gondolataitokat.
Kedves 6-os és 7-es: Sajnos nem tudom a magam előnyére fordítani a hátrányom, mert egyikünk sem eladásra készít dolgokat, csak az alkotás öröme miatt + a családnak barátoknak ajándékba. ( Ha más forrásból pl: vevőktől is érkezne a munkáimra vélemény /megerősítés, lehet nem is lennék ilyen "irigy" a testvérem sikereire, de így nehéz, mert pont a számomra legfontosabb embereknek "szűntem meg létezni")
Technikailag egyikünk dolgai sem jobbak a másikénál, csak az ő alkotásai látványosabbak, de hát persze hogy azok, hiszen bármilyen alapanyagot meg tud venni hozzá, amit csak akar, neki nem kell a sufniban porosodó szürke, senkinek nem kellő dolgokhoz igazítani az "ízlését". Alkotni is máshogy szokott:kitalál valamit és megveszi a hozzávalót, nekem meg abból kell alkotnom amim van - és lássuk be nehéz így "versenyezni", meg nem is akarok csak olyan jó volna ha mondjuk néha az én munkáimat is megemlítenék / értékelnék.
Eddig úgy örültem, hogy a szemétből tudtam készíteni valami szépet / hasznosat, de amióta a testvérem is alkot semmi mást nem látok az alapanyagjaimban csak a szemetet. Valahogy már nem vagyok olyan lelkes, nem élvezem az alkotást és pláne nem mutogatom szívesen, amiket csináltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!