Normális olykor az irigység? Ettől rosszabb ember vagyok? 18/l

Pontosítok, kissé kusza egy dolog:

Egyetemre lesz pénz, ha megyek, csak az első említésnél annyi a lényeg, hogy nem semmiség annyi pénz kiadása, és alapesetben nem biztos, hogy telik.

Első: Igaz, hogy szeretet és kedvességet nem lehet venni, személyesen tapasztaltam, amikor apám nevelőapjával kényszerültem egy fedél alatt élni, aki pénzzel próbálkozott megvenni a szeretetünket és kompenzálni dolgokat. Nem jött össze.

Valamilyen szinten boldogít. Amikor vettem sorsjegyet, és stimmelt, eltaláltam, ami alapján én azt hittem, a világ legnagyobb mázlistája vagyok, mert élt bennem a kicsi remény, hogy milliomos lettem, azalatt a tíz perc alatt mintha kövek zuhantak le rólam, olyan vidám és pénzügyileg gondtalan voltam. Nem létezett idegesség a pénz miatt, új ruhák, gond nélkül jöhet a kozmetikus, merthogy ritka problémás a bőröm, tanulási lehetőséget, mint a magántanár, nyáron angol tanfolyam, új hobbik... Aztán tök jó, nyertem, csak éppen 500 Ft-ot, és a derültségem letargiába ment át, hogy semmi nem változott, apám a pénzügyek miatt továbbra is ideges, stb. Szóval azért számít a pénz, csak bizonyos dolgokat, mint a szeretet, őszinte törődés, nem lehet megvenni.

19:48:

Biztos neki is vannak gondjai, mindenkinek vannak, az óvodásoknak is. Ezt nem vonom kétségbe, és mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Rengeteg éven keresztül azt mondogattam magamnak, amikor nagynak érezett gondom volt, ha felnagyított, ha igazi, hogy valakinek nagyobb gondja van, mégsem tört össze, megcsinálta. Sokáig be is jött, de ez mostanra nem segítő szöveg, akármennyire igaz.

A szülei törődnek vele. Közös programokra szoktak menni, mint a színház, múzeum, étterem, stb. Az apja azt hiszem többet dolgozik, de ő is részt vesz az életében, az anyja pedig segít neki a tanulásban, megcsinálja másnapra az ételét, iskolába vagy otthonra csinál süteményt, viszi vásárolni, akár kozmetikushoz.

Abban nem kételkedek, hogy a szülei, vagy legalábbis az apa megdolgozott a családi jólétért, kemény munkával a háta mögött. Ezért nem is írtam, hogy a lánynak van pénze, csak a szüleinek.

Jó a lánynak, viszont megjegyzem, hogy egy igazi hisztérika tud lenni, nyávogós, ha pl: a tanár feladatot ad, amihez nincs kedve, elkezd nyafogni, vagy ha 10 perc van az utolsó órából és már menne haza. Másokkal való bánása pedig olykor... érdekes, bizarr. Egyik percben arról beszél, hogy lelökné a lépcsőn azt a hü*ye k*rvát, aki nem is az, másikban ölelgeti, vagyis nem kicsit álszent, és a rábízott titkokat nem tartja magában sokáig. Illetve amikor valaki az osztályban mondta, nincs pénze, hogy vegyen magának kaját, elkezdett nevetni, mintha olyan vicces lenne. A tanárnő csitította el, hogy egyáltalán semmi vicces nincsen benne, hogy nincs nála pénz.

Mint az látszik, érződik, nem a szívem csücske, nem szeretem, de nem is utálom, nem akarok neki rosszat, pedig nem egyszer csinált nekem hülyeséget.

Talán pont a gondok + viselkedés miatt jött ki pont nála. Volt régebben másik gazdag osztálytárs, akin látszott is, hogy tehetős, a napi 6 energiaital, kisbolt, karóra, ruhái... mégsem éreztem, hogy bármit is irigylek.