Az irigység normális emberi érzés?

Én nem irigyelném annyira. Ha úgy alakulna, hogy a párja ott hagyja, akkor mit csinál? Szerintem nem kellemes érzés másoktól függni. Másképp megértem az érzést, ha nem is eltartásról van szó, de valakinek sok rajongója van..

Önmagában, mint érzés normális. Hogy milyen cselekedeteket vált ki belőled, hogyan reagálod le és hogy nyilvánulsz meg általa, az már más kérdés. Pl. Én nem szeretek ilyen emberekkel foglalkozni, nem őket állítom fókuszba, ezért ha éreznék is ilyesmit, nem hangsúlyos, mert nem a másik ember áll az életem középpontjában.

Bárkire lehet irigykedni, nem kell jómódú legyen valaki ehhez, pl. nekem is voltam barátaim, akik iránt így éreztem, pedig nem voltak olyan rettentően népszerűek, csak valamennyivel sikeresebbek voltak nálam, de az irigységet leginkább az váltotta ki, hogy rájuk figyeltem, ők voltak a középpontba. Vannak más, jómódú ismerőseim, akik jó családból származnak, de irántuk sosem éreztem emiatt irigységet, nem foglalkoztattak. Manapság a saját életemmel foglalkozok legtöbbet, ezért kevésbé érzem az ilyet.

Én nem irigylem egyáltalán ezt az embert. Irigyelnél valakit aki meglett felnőtt emberként munkanélküli, a szülein élősködik, eltartják és amúgy jómódúak? Én nem. Itt ugyanez a helyzet csak más tartja el. Te már rengeteg mindent elértél az életben neki meg az egyetlen teljesítménye hogy széttette a lábát. Te büszke lennél magadra a helyében?

"Illetve annyira szép sem vagyok. Sosem fogok annyi rajongó üzenetet kapni, amennyit ő mutatott nekem, hogy rendszeresen elhalmozzák a közösségi oldalakon." Miért érdekelne hogy kevésbé vagy szép mikor neki ez az egyetlen "érdeme"? Ez nagyon úgy hangzik mintha te is szeretnél kitartott lenni csak bánod hogy sajnos nem vagy hozzá elég szép. Sajnálom de így te sem vagy nála jobb.