Mit csináltok, ha az öngyilkosság határán vagytok és teljesen egyedül?

Én még nem gondolkodtam az öngyilkosságon, ezért csak „külső szemlélőként” tudok mondani pár dolgot.

Amikor eszedbe jut az, hogy esetleg véget vess az életednek, gondolj bele abba, hogy nagyon sokan letörnének a halálod miatt, gyászolnának, álmatlan éjszakákat élnének át, és esetleg magukat okolnák. Ezzel a „lehetőséggel” csak magadnak könnyítenél meg mindent, másoknak viszont fájdalmat okoznál.

Nem hiszem, hogy teljesen egyedül lennél. Csak most érzed úgy.

Én nem tudhatom a körülményeidet, gondolataidat, cselekedeteidet. De ha esetleg a szike után nyúlnál, jussanak eszedbe a jó emlékeid, a családod, barátaid, a párod (ha van), és gondolj bele, hogy ha te most megtennéd azt amit elterveztél, akkor sok embernek okoznál fájdalmat.

Remélem azért tudtam segíteni

Belekezdek abba ami vélhetőleg felvidít és sikerélményt ad.

Vagy foglalkozom az állataimmal akik korlátlanul adják a szeretetet és bármikor megölelhetem őket és nem köpnek le, és nem rúgnak belém.

Bár teljesen egyedül az elsőt javaslom, ha nagy a baj akkor kimegyek a tömegbe a sétálóutcára, vásárolgatok azért hogy eltereljem a figyelnem és valahogy az arctalan tömegnek megtartó ereje van. Távol tart a rossztól, bár volt hogy annyira ökölbe szorítottam a kezem a félelemtől hogy a körmöm belevágott és kezdett csepegni a vér. Tehát ha nagyon félsz mindenkitől akkor jobb benn maradni, ilyen is van.

Próbálkozni kell, biztos lesz valami vagy valaki aki segít.

Ha nincs senki és egyre borzalmasabb akkor hívd fel a segélyvonalat.

Vagy nekem is írhatsz. Itt leszek

Öngyilkossággal kapcsolatos oldalakat olvasok, és különböző elérhető szerek LD50 értékét megnézem. Aztán, hogy melyik opció, milyen élettani hatással jár. Beszámolókat olvasok, akik túlélték. Redditen olvasgatok ebben a témában.

...

Ezek számomra elegendőek ahhoz, hogy akkor folyamatában lebeszéljenek róla. Mivel olyan drogot és vegyszert képtelenség beszerezni (vagy nagyon körülményesek/drágák) egy átlagembernek, amikkel általában az orvosok és vegyészek szokták feladni, így kár ezen töprengeni. Rengeteget olvastam a témában már ahhoz, hogy az első gondolatomnál is jöjjön a reménytelenség érzete, így kisírom magamból az egészet. Nekem eddig ez működött, meg az, hogy amilyen balszerencsés vagyok, tuti, hogy csak az életemet keseríteném meg mégjobban egy ilyen próbálkozással. Pl. felvágnám a karom hosszába: tuti, hogy az izmokat és ínt cseszném szét, lebénítva a kezemet.

Általában minél többet olvas vki ilyenről, annál jobban tisztában lesz azzal, hogy nem olyan „egyszerű”, mint aminek tűnik, és a fájdalom, meg a nyomorékság sztem eléggé meggyőző szempont.