Más is érzi azt hogy az élet nem neki való?

Szerintem menj pszichológushoz, ő tud segíteni. Nekem segített.

Kitartást

Könyvet olvasok, feladatokat találok ki hogy ne gondoljak folyamatosan múltban történt rossz dolgokra, stb.

Válthatsz munkahelyet is, újrakezdheted az életedet, ha ez nem jött be. Pszichológushoz is mehetsz segítségért.

Szerencsére ez nem sokáig lesz így.

Tenni fogok valamit ami megoldás lesz az összes problémára és jobban leszek mert én máshová kerülök, amik a sírba kergetnek azok meg itt maradnak.

Ugyanezt érzem én is. A magányt egy rákos sejtburjánzáshoz tudnám hasonlítani. Átszötte az egész életemet és agresszív "kezeléssel" sem tudok rajta változtatni. Szeretnék, de valahogyan nem vagyok barátnak sem többnek való, nem megy az ismerkedés semmilyen formában, az életben sem nem vagyok sikeres. Egyébként a családban tényleg van egy rákos beteg és látom, min megy keresztül. Én negyedét nem csinálnám annak amit ő, az én szenvedésem nem kell ilyen módon meghosszabbítani. Számtalanszor elképzelem ilyen esetben az élni akarásom, ha állna valaki mellettem, akiért érdemes élnem. Bár lenne tényleg kiért élnem!

Nem teszek semmit ellene, mert ahhoz túl buta vagyok. Ennyi idősen nem itt kellene tartanom, ez amit biztosan tudok, ám minden amit teszek, kudarcba fullad. 29/F

Üdv a való világban.

Sajnos én is szoktam ígyérezni,most is ez van velem de majd csak jobb lesz,valahogyan pozitív kell gondolkodni van amikor nehéz de muszáj.

Ti mit csináltok hogy jobban érezzétek magatokat?

Alszom egyet annak jótékony hatása van,sétálok, próbálom magamat le foglalni amivel csak lehet de ez szerinte nem a legjobb,csak alkalmi megoldás semmi más. Szerintem valamilyen lelki bajom lehet mint neked és még sok embernek,valahogyan ezt meg kéne oldani,magadba kell nézni és tanulmányozni kell saját magadat,vajon mi lehet a probléma? le kell ásni a gyökerekig mi váltsa ezt ki?

Ezekután meg kell oldani a problémát és végleg le kell zárni,ha ehhez orvos kell akkor az sem baj, de inkább most mint 10-20 év múlva.

21F