Aki nem erősnek, egészségesnek született (mentálisan és testileg is), az mégis hogyan boldoguljon?
Vannak, akik egész jól élvezik a középiskolát. Jó a memóriájuk, az IQ-juk elegendően magas, jó a koncentrációs készségük. Vannak soft-skilljeik, nincs számottevőbb mentális "defektjük".
Buliznak, párjuk van, lázadnak.
Elmennek egyetemre, nehéz szakra. Szinte csak számonkérések előtt tanulnak, sokat buliznak, sportolnak, hobbiznak, hosszútávú kapcsolatuk alakul.
Majdnem az összes adottságuk jó: gyorsan tanulnak, soft-skillek rendben. Jól kezelik a stresszt, jól osztják be az idejüket, bírnak nyomás alatt tanulni (dolgozni).
Már egyetem alatt szakmában dolgoznak és nem is csúsznak, de ha mégse, lelkileg, idegileg jól reagálják le.
30 éves korukra gyerekek vannak és nettó 4-5-600 ezer Ft-os fizetés.
Sokan ilyen erősek, ügyesek.
Itt vagyok például én ellenpéldaként.
Mentálisan nem egészséges, de testileg se. Idegileg, lelkileg és testileg gyenge. IQ-szint alacsony (de mégis az elméleti dolgok érdekelnek).
27 vagyok, 4 papír van a kezemben, ebből 1 db felsőfokú.
Szabadidőm semmi, utazni nem szoktam, életem kb. semmi.
Pénzem semmi, alapvető dolgokat se tudok megvenni.
Az életem felét már leéltem, mégis eddigi egész életem tanulásra ment el. Mivel lassan tanulok és nem bírok nyomás alatt teljesíteni, nekem a tanulás azt jelenti, hogy hétről-hétre előveszem az anyagot, átrágom magam rajta majd számonkérés előtt is 2-3-szor annyi időt fordítok rá, mint mások.
Rettenetesen félek az élettől magától.
Párkapcsolat a kanyarban sincs, de a mentális állapotom se megfelelő hozzá.
"Egész biztos, hogy nem 90 az IQ-d, nem is 95, az átlagnál sokkal jobban fogalmazol."
Köszönöm szépen, de sokat romlott, mióta nem foglalkozom vele.
Amúgy a humán mindig jobban ment (és teszt is kimutatta), csak untam, nem szerettem.
"Szerintem rettegsz a munkától, a vele járó felelősségtől, azért keresel kifogásokat, és kényszeríted magad inkább a tanulásba, mert annak nincs tétje, nem úgy, mint egy munkahelyen."
Ez igaz, tanulni sokkal jobban szeretek.
Meg az szabadabb is: a tananyag mindig más, mindig új, izgalmas (csak az egyik OKJ-mat utáltam nagyon, mármint hogy a tananyag se érdekelt), én osztom be az időmet és ritkán kell egyszerre 8-9 órán át foglalkozni vele.
Nyilván 5 db iskola esetén az ember maga is érzi, hogy ez már nem normális... :(
Viszont 25-6-7 évesen már főállású munka mellett tanul az ember, így a munkától nem szabadulok a tanulás által.
Egyébként az eddigi 4 befejezett közül EGYIK SEM használható.
"Nem véletlenül borderline a problémád? Arra jellemző, amit írsz, hogy felnőttkorban javulni szokott"
Az Asperger 99,99 %.
Sajnos én magam is érzem, hogy ez nem zár ki mást.
Fogalmam sincs, hogyan (és honnan szerzek rá pénzt) fogom diagnosztizáltatni magam.
Tuti, hogy a saját erőm kell majd hozzá, szakember is próbált lebeszélni. Igen, tuti, hogy Asperger, de szerinte a papír nem olyan fontos.
2011 nyarán is jártam pszichológushoz. Csak mondtam és mondtam a dolgokat, reakció kb. semmi se volt. Néha azért kérdezett ő is meg irányítgatott.
2 vagy 3 hónap után elkezdett valami terápiát emlegetni, hogy majd választ, de akkor se mondta el, hogy ő mit gyanít, meg semmi más konkrétumot. Pedig közel 19 voltam.
Így belegondolva utólag se hibáztatom magam, hogy otthagytam.
válasza:Ez a legeslegjellemzőbb rám, illetve okozta a legtöbb gondot:
"illetve egy-egy nagyon szűk érdeklődési körre irányuló extrém mértékű fókusz. Az Asperger-szindrómás elképesztő mennyiségű információt gyűjthet össze valamiről, anélkül, hogy a téma nagyobb kontextusban érdekelné (vagy akár megértené azt). Például lenyűgözhetik a fényképezőgépek, memorizálhatja a különböző modellek adatait, gyártási folyamatát, anélkül, hogy érdekelné a fényképezés maga vagy az, hogy ő maga megtanuljon fotózni. Ezek az érdeklődési minták az idővel változhatnak"
( [link] )
Ezért IS kizárt nálam az elhivatottság, de majdhogynem az is, hogy egy szakmát igazán szeressek.
25 éves vagyok, 16 évesen diagnosztizáltak skizofréniával. Szóval tudom, mi az a mentális betegség. 16-20 éves korom azzal telt, hogy pszichiátriára ki-be ki-be. Utána rájöttem, hogy ha ez így fog menni tovább, pár éven kerül zártra kerülök, és úgy döntöttem, hogy nem pisálok tovább a széllel szemben. Szedtem rendesen a gyógyszereket, csináltam amit a pszichiáter meg a családom mondott. Utána leérettségiztem (bár elég nehéz volt), van egy munkám, félig könnyű fizikai, félig könnyű szellemi. Nem az, ami gyerekkoromban szerettem volna lenni (rendőr akartam lenni), de azért meg lehet csinálni. Nem fizet sokat, de azért elvagyok belőle, még évente egy-két nyaralásra is futja belőle. Van egy barátnőm, ő egyszer majd gyerekeket akar, én félek ettől. De lehet, hogy lesz, nem tudom.
Néha még mindig elég szarul érzem magam, felkelek, és olyan, mintha szét lenne esve körülöttem a világ. Ha nagyon gáz (évente egy-két hét), akkor elmegyek betegszabira. Ez van. Ez valamiért főleg nyáron szokott előfordulni, ilyenkor télen a gyógyszerek mellett szinte semmi bajom (csak az vesz észre rajtam egy-két dolgot, aki tudja, mit kell figyelni).
Nekem az IQ-m elvileg magas, 130 körüli értékek jönnek ki mindig, de hidd el, szart se érek vele. A pszichiáterem azt mondja, az IQ azt mutatja meg, hogy valaki mennyire jól tudja kitölteni az IQ tesztet. Nem több. Hiába van valakinek magas IQ-ja, ha nem tudja használni. Szóval ne érezd magad lekorlátozva amiatt, mert egy IQ teszten 90-95 jön ki. Nincs nagy jelentősége. Ismerek olyat, akinek 140 az IQ-ja, és egy lecsúszott drogos.
Nekem az emberek segítettek sokat, sok új barátságot szereztem, suliban, melóban stb., meg régi barátságokat is felelevenítettem. Be kellett látnom, hogy az értékítéletem nem mindig jó, meg kellett tanulnom, hogy mikor hallgassak inkább másokra. A másik, ami segített, az a sport, sikerélményt ad, rendszert, célokat, stb. Meg hát jó dolog jól kinézni :D Az ember lelkének is segít, ha testileg jól érzi magát.
Szóval szerintem a boldogság titka nem a 120-as IQ, meg a 400ezres fizu, vagy a bulizás. Csak annyi, hogy ne pisálj a széllel szembe :D Ne a fogyatékosságaid ellen küzd, hanem használd az adottságaidat. És élvezd.
25F
válasza:#18
Hogy nem sül le a bőr a képedről??!! Hogy merészeled kiadni magad másnak, csak azért mert egy a százalékunk?
Szánalmas és gyerekes vagy.
Veled ellentétben én nem kérek elnézést a stílusomért, és egyáltalán nem siettem, mikor a választ írtam.
Komolyan, te a való életben is ilyen vagy? Sajnálom szegény szüleidet, hogy ilyen minősíthetetlen embert neveltek belőled. De gondolom csak ennyi tellett tőlük.
# 9 stílusa valóban borzalmas, 10 rendben van.
De ha az előző igaz, na az nem semmi. :D
válasza:Nyugi kérdező, én is néztem egy nagyot. Úgy tűnik ez az oldal is tud még meglepetéseket tartogatni.
Kérdés az, hogy ennek mi értelme is volt? Mi késztet valakit arra, hogy más személyazonosságába bújjon? Talán irigység?
:D :D :D
Bocsánat, de ha ez igaz, akkor ez kész, erre már nem lehet mit mondani. :D
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!