Miért van az, hogy az emberek pontosan tudják mit kéne tenniük, mégis inkább hisztikéznek?

Ez nálunk alap mentális probléma. Magyarországon úgy szocializálódsz, hogy panaszkodnod kell.. mindenki panaszkodik, mindenkinek rosszabb az élete a másiknál. Ha minden problémát megoldanánk nem lenne téma..(vicc)

De az igaz, hogy lehúzzuk egymást és kedvtelenné válunk...

Utazz nyugatra.. ott udvariatlan magadról és a problémáidról beszélni. Szval röviden a válasz: mentalitás.

Mert:

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni." (Dokik)

A legtöbb ember fél a változástól, még ha tudja is, hogy ez kellene tennie. Megerősítést vár, mire lépni mer, ha egyáltalán mer.

(Hogy én mennyire utálom ezeket a kicsinyítőképzés szavakat: hisztike, emberke, hellóka, szióka, stb..)

Önismeret is az emberek zöménél itt bukik el.

Önmaguk felé, önmagukkal szemben nehezebb szembe szállni, elismerni a dolgokat vagy éppen megtenni bizonyos lépéseket a változás felé.

Egyszerűbb áthidalni s mókuskerékben élni vagy éppen ujjal mutogatni másra avagy kibeszélni más dolgait az helyett, hogy MAGUKRA koncentrálnának.

Ezt nevezem: igazi belső gyengeségnek.

Ebből fakadnak azok emberi rossz tulajdonságok is, mint pl:

-hibáztassuk az országot, politikát, vezetőket, hogy azért sz∆r az élete"m" mert ők tehetnek róla.

-vagy pl szülők okolása

-sok helyen más életéről, életébe bele szólnak, kibeszélik, mert egyszerűbb mást megszólni, minthogy tükörbe ordítsa magának az igazat önmagáról, hibáiról...

Ez pedig rosszindulatot, megsavanyodást, betokosodást eredményez méginkább.

Holott minden gondolatunkért, cselekedeteinkért, eredményeinkért MI magunk vagyunk a felelősek.

Nem más!

A helyes protokol ugye az lenne, hogy

- Ha nem megy akkor, megteszunk mindent, belenezunk onmagunkban, es teljesen atformaljuk a gondolatainkat, a jovokepunket, megyunk sportolni, tarsasgba menni olyan emberekkel akik emelnek es mi is ezt tesszuk veluk minket, nem lehuznak

- Ha ez nem megy egyedul, akkor kulso segitseg, csalad, baratok, pszichologus stb.. szemelyeben

- Ha ez sem megy, akkor jon vagy a magunnkba borulas vagy a panaszkodas.

Sokan az utolso pontra ugranak egybol, van aki meg szar helyzetben van amibol evek helyes dontese kell mire kikecmereg az ember