Jelentéktelennek érzem magam, mit tegyek?

Sziasztok! 17 éves fiú vagyok és az életem legalján vagyok. Nemrég halt meg édesanyám és emiatt a teljes életem megváltozott, de most nem ez a lényeg. Mindig is csöndes gyerek voltam aki inkább egyedül játszott vagy a számítógépet nyomkodta, ami mostanra már eléggé elfajult ugyanis ugymond a virtuális valóságba menekültem. Szocális életemmel nagyon nagy probléma nincs mert hamar be tudok illeszkedni de nagyon hamar meg is tudok bántani akárkit, 3. Éve vagyok gimnáziumban és 1 legjobb barátom van aki elfogad úgy ahogy vagyok de ő egy olyan ember akire mindenki felnéz, és ha valaki tudja milyen az e-sport az fogja érteni amit most írok, hogy sokat játszom vele pc-n és minden játékban jóval jobb nálam van amibe már több száz órát beleöltem, de ő elsőre simán elvert benne, de nem csak ez a lényeg, a valóságban is sokkal jobb nálam magabiztosabb és néha irígy is vagyok rá de szerencsére ez nem durva irigységy csak legbelül bánt. Amire ezzel akartam kilyukadni az az, hogy olyan akarok lenni mint ő, de 3 év alatt nem sikerült viszont most kaptunk egy új osztálytársat aki akivel nagyon jól elvannak és én is barátkoztam vele de nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon és ott tartunk most hogy mintha az egyetlen és legjobb barátom kezdene "elhagyni"ugyanis sokkal több időt tölt vele mint velem és ez is nagyon fáj, pláne most amik történtek. Na de a lényeg, hogy rengetegszer érzem magam jelentéktelennek és sokszor gondolok arra, hogy HA meghalnék a családomon kívül senkit nem zavarna. Sokan nem bánnak velem rendes emberként inkább mint egy kutyával, de ezt most nem rossz ertelemben mondom, hanem hogy pl.: Az amit én mondok vagy amit én szeretnék az nem ér semmit és az érzéseim sem. Ha valamit őszintén el szeretnék mondani, hogy mi bánt akkor már én vagyok a hülye és jajj ne nyígjál már. Volt egy lány aki tetszett és ping pongozott is (én ugye szeretek ping pongozni) a legjobb barátommal oda mentünk hozzá és egyik barátnőjéhez ping pongozni és a 2 lány csak a barátommal folgalkoztak engem meg szartak le, és mondom oké nem baj nem szabad feladni, odamentem hozzá masnap és elhívtam randira és visszautasított, majd rá pár hétre később elhívta a barátomat randira. Nem haragudtam a barátomra igyanis nem tehet róla, nincs beleszólásom. És még erre visszatérve, hogy úgy bánnak velem mint a kutyával, arra is gondoltam, hogy az alacsonyságom miatt van ugyanis kemény 158cm vagyok. A ping pongos incidens után megismekertem egy sráccal aki nagyon jófej volt megértette a problémáimat és kezdtem úgy érezni, hogy végre olyan embert találtam aki nem kezel kutyaként, 1 évig szinte legjobb barátok voltunk, rengetekeg játszottunk a gépen, majd sikerült őt is iszonyatosan megbántani, pedig akkor veszekedtünk először, és ez volt tavaly nyáron. Azóta alig beszélünk. És amiatt érzem azt, hogy alkalmatlan vagyok az életre és nem látom semminek az értelmét viszont nem akarok öngyilkos lenni vagy hasonló, szimplán csak boldog akarok lenni és ez ritkán valamilyen módon összejön de akkor furán érzem magam és mikor elmúlik azt gondolom, hogy végre minden a régi ugyanis annyira hozzászoktam ehhez a negatív érzéshez. Sokan mondják próbáljak ki úk dolgokat, valamiben csak jó vagyok, de eddig mindenbem átlagon aluli vagyok. Komolyan nem tudok felhozni semmit amiben kicsit is jó volnék. Viszont annyira sokmindent nem is tudnék kipróbálni ugyanis anyagi helyzetem nem engedi. Szóval összefoglalva főként ezekért érzem azt, hogy én csak megsérteni tudok embereket és teljesen jelentéktelen vagyok, és nem lesz belőlem senki és semmi. Ti mit tennétek a helyemben?