Ti hogyan tudtátok feldolgozni lelkileg mikor abba a korba èrtetek hogy a gyerekek elkezdtek magázni?
Mikor már nem sziával hanem csókolommal vagy jó napot kívánokkal kezdtek el köszönni. Ès ha vèletlen letegezett egy kisgyerek az anyukája rászólt hogy nem szia hanem csókolom.
Èn most 28 èvesen jutottam el ide. Pèldául ma is mentem hugommal meg anyukámmal az utcán, jött szembe egy gyerek aki max 4.5.-es lehetett, anyámnakoszönt csókolommal, tesómnak sziával nekem meg szintèn csènt csókolommal.
Az mar tinedzserkent elofordult, ha cicis vagy, neni leszel.
Munkahely keresesnel rovid ideig razott meg.
De oszinten, igy a XXI. szazadban, 50 evesen az raz meg jobban, hogy gyerekek nemcsak letegeznek, hanem ugy viselkednek, hogy nem lennek pedagogus. Meg mikor no letemre ugy tegez vissza a boltos ficko, hogy magazva kerdeztem. Ez is nyomaszto tud lenni, miutan a magyar nyelvben nem veletlenul van ketfele formula.
Engem 10 éves koromban csókolomozott le egy kb. 4 éves kislány - elég magas növésű voltam, s az anyukája rászólt, hogy ő is kislány, csak ő olyan nagy. :D Aztán 17 éves koromban kezdtek el magázódva a gyerekek.
Mivel tanár vagyok, számomra nincs semmi furcsa abban, ha magáznak. Ráadásul a mi családunkban még a távolabbi rokonokat is magáztuk. Ennek ellenére a napszaknak megfelelő köszönést jobban szeretem, mert semlegesebb. Viszont azt veszem észre, sok felsős gyerek is mondja, hogy "légy szíves", a "legyen szíves" helyett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!