Akik itt ezer dolgot felsorolnak, hogy ezt meg azt csinálják munka mellett, igazak azok? Hogyan csinálják?
Nem egészségtelen ennyire túlterhelni magukat?
Nem az ilyen emberekről beszélnek, amikor túlhajszoltságról, stresszről van szó? Nem az ilyenek az ideges emberek az utcán?
Amúgy hogyan csinálják?
Alapból pörgős, extrovertált emberek, nulla én-idő igénnyel? Genetikailag kevés alvást igényelnek?
Az olyanokra gondolok, akik pl azt állítják, hogy heti 50 órát dolgoznak, mellette továbbképzik magukat (minek?), mellette gyerekük van, állítólag sportolnak is stb.
Hogy csinálják?
Nem egészségtelen?
Mire jó ez?
Én a sarki üzletben vagyok hajlandó vásárolni. :D
Nálam a hétvége talán 1 év kivételével mindigis legalább felében a tanulásról szólt.
Most ugye nem hétfőtől-péntekig dolgozom, de vajon mit csinálok a hét 3 szabadnapján... :D
Szerintem mindenki, akinek túl sok dolga van, előre megtervezi. Úgy írjátok, mintha olyan hű de nagy szám lenne tőletek, hogy megtervezitek, viszont szerintem kivétel nélkül mindenki így tesz.
De ha már ütemesen kell csinálni, előre megtervezetten, sokszor ha esik, ha fúj, ha fáradt vagy, ha nem, az már stresszelő, lehangoló dolog.
Vagy ha szerintetek ez nem, akkor mi igen?
Én magam amúgy elég beteges típus vagyok, a stressznek követlenül több tünete van, sok betegségre való hajlamot örököltem, több krónikus már ki is jött.
90 % környezet és genetika, de a maradék tuti a hajszoltság (és a sikertelenség).
Nekem 5, de akár 20 perc itt punnyadás nem pihenés, hanem alapvető védelmi reflex, hogy ne golyózzak teljesen be.
Pihenés az lett volna, ha reggel felporszívózpk, bekapcsolom a mosógépet és a többi idő a hobbiké. Lett volna kedvem főzni, normálisan sportolni (esetleg a kondiba elmenni)...
Egymagamra, az én vásárlási szokásaimnak megfelelően havi 2-3000 ha lenne a megtakarítás, ha ugyanazt a tejet nem itt, hanem amott venném meg.
Sajnos nagyon sok készterméket és műt vásárolok, pedig szívem szerint kb. csak saját főztöt ennék és egy körözöttet is csak én csinálnék meg.
Amialatt az akciós magazint nézném és elcaplatnék a távolabbi boltokhoz (pont egy megálló, de így szerencsétlenül, a sarki meg 100 méter a házunktól), azalatt rengeteg matekot vagy egyebet gyakorlok.
Jó, ha jövök haza valahonnan, akkor ott szállnék le nyilván, és nem tőlünk gyalogolnék el és vissza (csak mert itt gyakorin sokan képesek lennének így értelmezni...), de akkor is idő. Az újságnézéssel együtt.
"mellette továbbképzik magukat (minek?)" - egy szó: ambíció. Nem sok emberben van meg egyébként.
A legtöbb ember olyan, mint te: felkel, elmegy dolgozni, hazamegy, bekapcsolja a tévét, aztán lefekszik aludni. Sportolni fáradt, tanulni fáradt, meg ugye nekik általában sosincs ilyesmire idejük. Ezek szokták mondani, hogy ők mozognak eleget, mert sétálnak a buszmegállóig, ami tök messze van. :D
Másoknak meg úgy van idejük, hogy szakítanak rá. Én pl. akkor is elmegyek edzeni, amikor semmi kedvem nincs s hulla fáradt vagyok, mert elhatároztam, hogy márpedig én nem leszek egy löttyedt gyenge pudingtestű, én márpedig jobb leszek a szakmámban és ahelyett, hogy nyomkodnám a telefont a buszon reggel, inkább olvasok valami szakmai könyvet. Este nem bámulom a sorozatokat, hanem főzök magamnak vagy fekszem le aludni, hogy másnap bírjam a tempót. Prioritások, meg elhatározás kérdése.
"legtöbb ember olyan, mint te: felkel, elmegy dolgozni, hazamegy, bekapcsolja a tévét, aztán lefekszik aludni."
Miért következtetsz arra, hogy én ilyen vagyok, amikor végig azt írtam, hogy nem? :D
# 37
Nekem sokszor percre beosztott napom van, mégsincs időm munka és átképzés mellett élni. Például uszodában legutóbb nyáron jártam és a fényképezőgépemet is akkor használtam.
Egész egyszerűen nem arra van időnk, amire akarjuk, hanem a kötelességeink tizedére.
Akkor neked azok a dolgok, amikre vágyakozol, valójában nem fontosak, vagy nagyon rosszul priorizálsz.
Én priorizálom és párhuzamosítom a teendőimet, a kötelezőket és azokat, amik nem kötelezők, de számomra fontosak annyira, hogy ne csak álom legyen.
Nem mindegy, hogy a rakott karfiolt úgy készíted el, hogy minden részét egymás után külön-külön, vagy párhuzamosan készíted elő a 3 főbb összetevőt, mindkét módszerrel elkészül, de a második módszerrel sokkal hamarabb. Ha párhuzamosíthatok dolgokat, megteszem, mert ezzel sok időt tudok spórolni, és nem érzem úgy, hogy semmire nincs elég időm.
A priorizálás is nagyon fontos, ezt a munkám során is alkalmazzuk. Vannak fix dolgok, amik nem sorolhatók hátrébb, nem hanyagolhatók el, kötöttek, ahhoz kell igazítani a többi kötetlenebbet. Tetriseztél valaha? Milyen sorba kell beilleszteni a következő formát? Lehet, hogy bárhova mehet, lehet, hogy csak egy helyre, ami bárhova mehet, azzal mikor jársz legjobban, ha gyorsan törölhetsz vele egy sort, vagy tudsz még pár szintet építeni, amiket együtt törölsz majd, és így nagyobb lesz az értéke is? Ilyenek a teendők is. Van, amin jobb gyorsan túllenni, van, ami mással összekapcsolva hasznosabb, hatékonyabb, egyszerűbb.
Nekem például a munkahelyemen, illetve a közelében van lehetőség sportolni, élek ezzel a lehetőséggel, nem jelent kitérőt munka után, viszont kiengedem vele a napi fáradt gőzt, és haza már pihentebben jövök utána. Tudom, hogy erre konkrétan nincs lehetősége mindenkinek, és nem is azt mondom, hogy márpedig kellene, dehogy kell. Csak át kell gondolni, hogy neked mire van lehetőséged, ami egyébként hasznodra válik a mindennapokban, és azzal élni kell.
Amíg fő/sül az étel, közben el lehet mosogatni. Ha útba esik bolt hazafelé, be lehet vásárolni hétvégére, és akkor nem a hétvége úszik el.
De amúgy a kerülő sem mindig kerülő. Én azért sokszor örültem már, hogy elsőre kerülőnek látszó útvonalon indultam el, vagy lekéstem egy járatot. Mert például jött egy baleset, nem járt valami a rövidebbnek látszó szakaszon, ami a kerülőnél is jelentősebb időveszteséggel járt volna, ha arra megyek... stb.
A továbbképzés nekem szakmai előmenetelt is jelentett, nagyobb fizetéssel, jobb lehetőségekkel a munkaerőpiacon, egyre rövidebb lett az álláskereséssel töltött időm 1-1 váltásnál, és idővel olyan munkahelyem lett, ahova szeretek bejárni, jó a közösség, és némileg a munkaidő is rugalmas, természetesen dolgozni itt is kell, de sok teher leesett a vállamról a tanulásnak köszönhetően. Nekem megérte a befektetett idő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!