Miért mondják a fiatalok között sok a depressziós mikor én pont rosszindulatú, besavanyodott, örökmorgó öregekkel találkozok sokat?

Miért mondják, hogy kék az ég, mikor én csak uborkaízű padlizsánnal találkozom?

Mi köze a kettőnek egymáshoz?

Az a különbség, hogy

az öregek nem biztos, hogy fiatalon depressziósak voltak,

a fiatalok meg nem biztos, hogy lesznek egyszer öregek...

"az öregek nem biztos, hogy fiatalon depressziósak voltak,

a fiatalok meg nem biztos, hogy lesznek egyszer öregek..."

Ebben a két kijelentésben pont ugyanannyira semmi összefüggés nincs, mint a kérdésben feltett két kijelentésben...

Esetleg nem lehetséges, hogy az utóbbi miatti mintakövetés miatt lesznek az előbbiek olyanok, amilyenek?

Többek közt nem látnak megküzdési stratégiát a felnőttektől, csak hogy a másik a hibás, stb., stb.

Sőt, még az is lehet, hogy a sok depressziós, életkedv nélküli fiatal miatt lettek morgósak, rosszindulatúak és besavanyodottak az öregek.

Amúgy mért nyalogatjuk az öregeket, vagy honnan vesszük, hogy savanyúak? Ez a kifejezés nálatok ha nem az ízt takarja, akkor mit?