Tanulj és végezz olyan szakmát amit szeretsz! De ha szóba kerül a sikeres párkapcsolat/karrier, akkor meg jönnek a "miért nem tanultál piacképes, jól fizető szakmát"! Csak én tartom ezt baromi képmutatásnak?

Amíg saját magaddal nem tudsz megbékélni, addig a világgal sem fogsz soha. Ezen gondolkozz el.

Szerintem meg valahol igenis igaza van a kérdezőnek. Én pont a másik oldalon vagyok, mert olyat tanulok, amit szeretek és ami érdekel, viszont tudom, hogy a büdös életben nem lesz ezzel kapcsolatos munkám és ebből nem is fogok sem házat, sem kocsit venni. A párom pedig mentőtisztnek tanul egyetemen, neki legalább munkája lesz, viszont ő sem fog meggazdagodni az is tuti. Ugyanúgy anyukám pl. óvodapedagus és lassan 40 év munkaviszony után mindenféle plusz tanfolyamokkal keres annyit, mint a betanított munkás szomszédunk, aki éppen megtanult írni és olvasni.... Abból a szempontból egyikünk sem bánja, hogy erre vágytunk, sikerült stb., viszont ettől még ott vannak az anyagiak is, illetve az, hogy mennyire nem becsülik meg az embert. Nyilván nem kell foglakozni azzal sem, hogy mit mondanak mások vagy ki mit gondol, mindenki a saját háza táján sepregessen és így tovább, de néha azért eléggé ki tud borulni az ember, ha valaki odaböfögi, hogy “ha nem lettél volna lusta tanulni” (ami vicces mert csomó rosszul fizetett terület van, amihez nem keveset kell tanulni, sőt) és a társai... Ez egy létező probléma, amivel szerintem igenis kell foglalkozni. Az embernek ez egy komoly döntés, hogy azt választom, ami érdekel vagy magamra erőltetek valamit, amit utálok, de jól fizet. Külön érdekes dolog, hogy pl. szülőként mit teszel és mit adsz át a gyerekednek. Például van egy jó tanuló, szorgalmas és értelmes gyereked, aki egy olyan terület iránt érdeklődik, ami kevésbé piacképes... suttba vágod az eddigieket, hogy “tanulni kell kisfiam/kislányom, egyetemre kell menni” stb. és elküldöd szakmát tanulni mint alternatív megoldás vagy támogatod a tanulásban? Nálunk pl. ez is egy dilemma volt és örülök neki, hogy engem támogattak a szüleim a döntésemben. Ha rámkényszerítettek volna valamit, ami nem érdekel, akkor abba szerintem bele is őrültem volna... Én egy félévet jártam mérnökinfóra is (és 400 feletti pontom volt, reál gimibe jártam, kitűnőre érettségiztem mindenből, emelttel együtt és nyelvvizsgám is volt, mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak úgy véletlenül becsusszantam a képzésre) és otthagytam, mert egyszerűen nem érdekelt, abszolút nem vonzott és nem éreztem ott jól magamat. Akkor nyilván le is csesztek, hogy mit keresek ott és miért azt választottam.... Most egy bölcsészettudományi területen tanulok, amit nagyon szeretek és most az ellenkező irányból kapom a cseszegetést... Szóval ez ilyen, szerintem le kell sz@&&#ni, hogy ki mit mond és azt csinálni, amit te jónak látsz, mert végső soron az számít egyedül.